My dream...

Mindig is irigykedtem azokra a hercegnőkre, akik óriási-abroncsos ruhában tölthették a napjaikat. A lélegzetelállító ruhaköltemények, a sok fodor és uszály álmaim ne továbbjai. Úgy éltem volna abban az időben, mikor a hölgyeket valódi kincsnek tartották, és az összes férfi adózott szépségüknek. A fiatal lányok pedig fűző által 46 centisre szorított derekukkal és tökéletes modorukkal mindenki csodálatát kivívták.
És a bálok! Mikor mindenki egy emberként kering körbe a tánc teremben, és kecsesen lépkedve táncolja át az éjszakát.
Természetesen ismerem-e kor hátrányait is, de azok álmodozás közben nem számítanak:). Olyen szívesen éltem volna abban az időben, vmi gazdag ember lányaként, szolgák által kiszolgálva, és minden jóval ellátva. Suli nélkül, csak a legfontosabb dolgokat megtanulva: zongorázás, olvasás, írás, francia nyelv. Egy óriási birtokon, hatalmas, de lakályos "palotában", ahol a szobám a mostani lakásunk méretével egyezett volna meg:D.
Szerintem az az idő volt az, amikor a nők csupán megjelenésükkel a nőiesség élő szobrai voltak, ami nagy önbizalmat adott nekik. Életemben 1× szeretnék ilyen óriási- uszályos ruhakölteményben pompázni=). Tudom, a remény hal meg utoljára!
De míg várok rá, tovább olvasom a Luxe girl-t:D.