2010. július 29., csütörtök

Szösszenetek

Az életnek furcsa fintorai vannak. Lehet az a legjobb barátod, akit kezdetben nem szíveleltél; és az is előfordulhat, h a legjobb barátod egyszer csak eltűnik. Minden magyarázat nélkül.

Reménykedhetünk, hiú ábrándokba ringatva magunkat, de a legtöbb eset végén úgyis a földön végezzük, a porba hullva. Csekély számú példa van arra, h a reményeink valósággá válnak, és a boldogság karjába emelnek bennünket.

Csalódások, melyek végig kísérnek bennünket utunkon. Esetenként (de ez nem túl sok, vagy inkább nem jegyezzük fel őket olyan pontosan) lehetnek pozitívak :). Meglephetnek, és örömmel tölthetnek el.

...és kínos helyzetek, amiktől pír önti el az ember arcát, és amiből a lehető leghamarabb menekülne. Akár futva; bár néha hatásosabbnak tűnik, ha azért imádkozunk, h a föld nyíljon meg alattunk. Később, visszagondolva azonban ezek is csalhatnak mosolyt az arcunkra.

Emberek. Fiúk, lányok. Fiatalok, idősebbek. Mindenki a maga útját járja, ami olykor összefonódik máséval, egy darabig együtt halad, majd újra szétválik. A szétválás azonban nem törvényszerű. Van benne egy kis sors, de az is nagyban befolyásolhatja, h mi mit akarunk.


2 megjegyzés:

  1. Mi ez? A sorsába belenyugvó görög hősnő pesszimizmuscsokra? Neee. Hiszen nekünk Gondviselő atyánk van, nem moiraszipirtyók rendezgetik a sorsunkat! Fel a fejjel! :)

    VálaszTörlés
  2. Hogy mi ez? Azt én se nagyon tudom. Csak jött, én meg leírtam :D. Utóbbi idő tapasztalata. Egy értékelés. Talán...

    VálaszTörlés