2009. szeptember 30., szerda

Kapcsolatok


Tegnap Sz- szel kipróbáltuk a fallabdát:D. 1órán át rohangáltam egy apró labda után ütővel a kezemben. Elég vicces volt, és fárasztó.
Rájöttem, h sok srác haverom van, de mind úgy, h nekem előtte tetszettek és van olyan is, aki viszonozta az érzésem, de mégsem lett semmi:S. Persze tök jó, h vannak hím nemű barátaim, akik kicsit más szemszögből szemlélik a világot. Csak már érzem, h néha szügségem lenne A Szerelemre. Nem arra a nyálas, egymás-nélkül-nem-élősre. Én inkább azt a másikat szeretném: egy olyat amiben megoszthatok mindent a másikkal, néha odabújhatok hozzá, és a közös programokban sincs hiány. Mindezeket anélkül, h a nap minden percét együtt töltenénk. Szerintem az megöli a szerelmet. Kell a külön lét, h érezni tudjuk a másik hiányát, és így tényleg öröm legyen a viszont látás, és az együtt töltött idő.
Azt hiszem az az én nagy bajom, h nem ismerem eléggé a fiúkat. Személyesen csak akkor tudok velük jól elbeszélgetni, ha msn-en előtte már dumáltam velük, és így nagyjából megismertem őket.
É-nek, egyik bnőmnek majdnem az összes barátja srác. Könnyebben kijön velük, mint a csajokkal. Kicsit irigylem is érte, de rájöttem, h így nehezebb pasizni, mivel a srácok csak havert látnak benne:S (vagyis erre más hívta fel a figyelmem, de mind1).
Összegezve: még van mit tanulnom az éltettől a fiúkról, és jól megvagyok még A Szerelem nélkül. Egy darabig:).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése