Kb. a huszadik vámpíros könyvet fedeztem fel ma a könyvesboltban. Nagyon rákaptak erre a témára. Bár azt nem tagadhatom, h én is izgalommal olvasom ezeket a történeteket. Minden az Alkonyattal kezdődött. Ki ne akarna olyan pasit, mint Edward Cullen? Most őszintén? Nem csak külsőleg, de belsőleg is tökéletes. Igaz, elismrei, h önző, de míg őnzésének a tárgya a szerelme, ki ne cserélne Bellával? (bár véleményem szerint a filmben nem Edward a leghelyesebb, de ezért nem kell megkövezni!)
Legutóbbi, ilyen jellegű olvasmányom az Evernight volt. A misztikus kastély, tele vámpírokkal és titkokkal számomra roppant vonzó volt. És Lucas:)? Be kell vallanom, h lelki szemeimmel egyik haveromat láttam magam előtt, akire nem csak a leírás illik, de beceneve is azonos a főhősével! Nem tudom ki, h van vele, de számomra elég furcsa, természetellenes, h a csaj volt a "kifinomult ragadozó". Ennek ellenére tervezem, h a második részét is elolvasom:).
Szóval, miért is szeretjük ezeket a könyveket?
Talán azért, mert egyszerre megadnak mindent: szerelmet, izgalmat. Misztikusak és magukkal ragadóak.
De lehet, h a való élet hiányosságait töltjük be velük. Hiszen mindenki tudja, h senki sem tökéletes, és nem nézhetünk ki nap, mint nap úgy, mint aki egy újság címlapjáról lépett volna le.
Persze az is előfordulhat, h mindezek együtt alkotják azt az erőt, ami egy ilyen könyv kézbe vételére ösztönöz bennünket:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése