Irigylésre méltóak !?

Hogy van az, h ha az ember nem szerelmes, akkor szinte alig történik vele valami? Hacsak nem Bridget Jones... És úgy fest, én nem vagyok az. Így viszont elég nehéz blogot írni :S.

Azt hiszem én nem vagyok az a fajta, aki vonzza a pasikat és a veszélyt. Hogy őszinte legyek, kicsit bánom ezt, mert így akár a fejem tetejére állhatnék, akkor sem történne semmi...
De miért csak pár embernek adatott meg az izgalmas, partikban bővelkedő, pasikat- könnyen- meghódító élet? Lehet azért, mert ők lazán veszik az életet. "Szombaton reggel sétálni haza? - Nem gond! Házibuliba menni anélül, h bárkit ismerne?- Nem para!" Irigylem ezeket az embereket. Úgy sétálnak végig az életen, mintha csak a kifutón lennének: minden szem rájuk szegeződik, de őket ez nem érdekli. A kisujjkat sem mozdítják, de minden az ölükbe hullik.

Láttátok már a VIVÁn a Sweet Sixteen-t? Azok a csajok elkényesztetettek; megszokták, hogy amire csak rápillantanak az az ővék lehet. A bulijukon pedig mindenki ott akar lenni. Fogadok, az ott lévők felét nem is ismerik, ráadásul igaz barátaik sincsenek. Megéri a mennyei külső és a pénzben úszkálás a normális élet hiányát? Naná. Bizonyos szempontból...
Én meg még egy helyes, normális srácot sem tudok megszerezni a suliból, nemhogy a világ legcukibb srácát!
Igazából az emberek nem fordítanak elég időt arra, hogy megismerjék a másikat. Lehet, ha hagynák az illető elég szépen ki tudna bontakozni, és kiderülne, h nem is annyira lúzer vagy épp butuska.

"Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni." by: Alyson Noel
"Túl rövid az élet ahhoz, hogy más légy."- by: Step up 2

Légből kapott szombat este

A szombat du.-i filmmaraton (Lagzi randi, Karib tenger kalózai 2, és az Oscar díjátadás 1/3) után K. telefonált, h mennyünk be a városba.
Kicsit meglepődtem, mivel úgy volt, h K. o.társaival megy be. De mint kiderült, tűz volt ott, ahol az a csaj lakik, akivel ment volna. De ez még semmi: szegény csajt kórházba vitték füst mérgezéssel :S. Ez azért durva...
Fél 7kor találkoztunk, és besétáltunk. A város- nagy meglepetésemre- totál kihalt volt. Bementünk az egyik kávézóba, mivel K. ragaszkodott hozzá, h melegszendvicset egyen. Jó rég beszélgettünk már, ugyh volt mit megosztanunk egymással :). Kb. 1órával később átmentünk a T.-be :D. Bár elég felkapott szórakozóhely hírében áll, ezúttal az sem bizonyult túl zsúfoltnak. Konkrétan alig lézengtünk 10en bennt. De mit volt mit tenni, ha már idáig eljöttünk, beültünk egy italra. K.- nak a Leo, nekem pedig a Jin tonic tette meg a kívánt hatást. Perceken belül oldott lett a hangulat, és minden hülyeségen röhögtünk :D. Sajna ez azzal járt, h éreztem a fejem, és kicsit szédültem is. Kibeszéltük K. expasiját, és az összes többi srácot... Kifelé a T.-ből, 2rendőrrel futottunk össze, de szerencsére hagytak minket "eliszkolni" xD.
Anyum kicsit kiakadt, mikor meséltem neki, nem is értem miért :S. Most az nem tetszett neki, h jól szórakoztam, vagy a helyszín vagy mi?

Péntek este hívtak koncertre is. Megint egyik haverom zenekara játszott, csak sajna nem a városban :S. Bár lett volna fuvarom (oda- vissza) ezt É nélkül nem akartam megkockáztatni (É versenyen volt).

Levél

Mióta megtanultam írni, arra vágytam, h legyen egy levelezőtársam. Valójában nem az írás szeretete szülte ezt a vágyat, hanem az mámoros érzés, mikor meglátod a borítékot ott feküdni a postaláda alján.
Meglátod, és tudod, h neked jött. Csak és kizárólag neked szól. Igen, vki gondolt rád :). Benyúlsz érte, és kezedbeveszed a hófehér, "titkokat" rejtő kicsiny téglalap alakú papírtokot. Elvonulsz vele egy csendes kis helyre, és lekucorodva kibontod a borítékot. Mintha új levegő áramlott volna a szobába, és izgatottan olvasni kezded a lapot átszelő ezernyi betűt, amik katonás rendben sorakoznak, kézenfogva, szépen egymás mellett. Kell ennél több?

Imádtam azt az érzést, míg egy- két évre megadatott. De ennek meg volt az árny oldala. Ugyanis akkori legjobb bnőm, K lett a levelezőpartnerem, aki családjával külföldre költözött 3évre.
Ezúttal reményeim szerint sikerül külföldi (e- mail-es) levelezőtárs(ak)ra találnom. Am. mennyi levél/ idő mondhatjuk vkiről, h levelezőtárs?

A levél volt az első mód arra, h az emberek kapcsolatot tartsanak egymással. Mindenkinek volt saját levélpapírja és pecsétje. Oldalakon át számoltak be az emberek egymásnak a történtekről. Például Jane Austen regényeiben, a Büszkeség és balítéletben.
Manapság ez kicsit egyszerűbb és gyorsabb. Csak odaülsz a gép elé, és írsz egy e-mait, ami 3percre rá már meg is érkezik a másikhoz.

Szóval emberek, a "távközlés" egyik új korszakába érkeztünk. Megszüntek a falak, hát használjuk ki xD.

Briginek ajánlom:)

Épp most megy a Tv2-n a Szuper exbarátnőm című film, ugyh pár mondatot szentelek neki is:D.
Uma ez alkalommal egy kissé hibbant, de szexi szőke szupercsajt játszik, aki a levegőben röpköd, rablókat fog el és rakétákat térít el. Tedd a kezed a szívedre, és úgy válaszolj: Akarsz te is ilyen tökéletes lenni- persze a hibbantság nélkül? Annyira jó volt az a ruhája, amit az első jelenetben viselt! Az a fekete ruha, térdig érő csizmával. Olyan nekem is kell xD!! Na jó, ennyit Umáról.

Tegnap du-án anyuval összekaptuk magunkat, és elmentünk shoppingolni :). Végigjártuk az összes nagyobb boltot, cipők és ruhák között töltve a du-ánt. De megérte :D! Szert tettem egy írtó kényelmes, de szexi magassarkúra, és egy kék rövidujjú ingre :).
Mire hazaértünk már nem éreztem a lábaimat, de erőt vettem magamon, és megjutalmaztam magam egy kis finomsággal :D- amit anyunak is el kellett készítenem.

Képzeld B, összeszedtem minden bátorságomat és én írtam 3embernek a levelezős honlapon :). Egyikük válaszolt is már...

Bye B, hnap a suliban :D

Jó reggelt napsugár!

Végre megjött a tavasz! :)
Ha eddig még nem tűt volna fel vkinek, visszatért a napsütés, és minden nappal egyre melegebb reggel köszönt ránk.
Furcsa, de mintha a jóidővel az emberek jókedve is visszatért volna. Sokáig tartott ez a tél; hozott havat és hideget eleget. De már őszintén szólva kezdett kiborítóvá válni a sok vastag pulcsi és - zokni :S. Bár sok ember tagadja, a tavaszt nem lehet nem szeretni! Ez az ideális idő. Már nincs túl hideg, de még nem is sülsz meg odakint. A fák újra zöld ruhába bújnak, és a virágok is elkezdik a szirmaikat bontogatni.

A tavasz a megújulás ideje. Nem csak a természetnek, de nekünk is. Az ember nem tud nyugton maradni ilyenkor. Hogy mennyi mindent lehet megújítani? Az csak rajtad áll. Vagyis nem teljesen. Régi kapcsolatokat egyedül sosem fogsz tudni megjavítani. Hiszen ami eltört, megragasztva sosem lesz a régi. Persze ott a lényeges kérdés a háttérben: Akarod-e egyeltalán?

Do it better!

"Miért kell mindig az, ami éppen nincs? És ha nálad van már, miért nem kincs?"

Be kell látnunk, h sosem vagyunk elégedettek. Mindig többre, szebbre és jobbra törekszünk. Nem csak tárgyakra gondolok, hanem emberekre, önmagunkra is. Ennek az oka lehet a 21. század: a csúcstechnológia, és a társadalmi elvárások. De ezek csak mind rátesznek egy lapáttal az emberek azon tulajdonságára, ami mindig a jobbra ösztönöz bennünket.

Ha az emberi kapcsolatokat nézzünk, akkor nem kell messzire mennünk. Mindenki ismeri a pasik "vadász ösztönét". Általában azt a részt élvezik a legjobban, amikor meg kell hódítani a lányt. Ha pedig már megvan, a kapcsolatuk egy idő után elkezd laposodni. Ez persze nem a srácok hibája, félre ne értsetek!

Azt hiszem az elmúlt 2év során profi randizóvá léptem elő. Mindig csak egyszer- kétszer találkoztam egy sráccal, aztán utána már nem kerestük egymást. Olyan igazi, komoly kapcsolatom nem is volt még. Az ex- emmel is csak 2 és fél hónapot jártunk.

Nem tudom megfigyeltétek-e már, de a lányok mindig a "rossz fiúkra" buknak. Vajon ennek az oka, a már előbb említett vadászat élvezte, amit mi detto annyira élvezünk? Vagy az az izgalmas, új világ, amit egy vad srác gondolata hordoz magában? Mert lássuk be, " Anyuci Kicsi Fia" nem ér fel egy tucat koncerttel, és házi bulival!

Ha a srácok szemszögéből nézzük viszont, akkor az üres fejű, szőke cicababák a leginkább kelendőek. Legalábbis a tizen évesek korosztályában. Talán azért, mert ők nem igényelnek sok erőfeszítést. Bár a lécet náluk is meg kell ütni...

Vajon ez a jobbra- törekvés jó vagy rossz irányba sodor minket?

Esküvő- örület

Azt hiszem nem mondok nagyot, ha kijelentem, minden lány arról a napról álmodozik, amikor óriási, fehér, habos ruhában végiglépked egy templomban az oltárig. Oda, ahol álmai pasija várja és egy új élet küszöbére lép. Oda, ahol elhangzik az egész életre szóló, boldogító Igen.

Anyummal pont ma beszélgettem erről. Ő azt mondta, az ővé nem olyan volt, amilyennek ő akarta. Csupán hagyta, h történjenek vele a dolgok. Még a csokrát sem ő választotta ki, a ruháról nem is beszélve. Megmondtam neki, h én biztos nem hagytam volna, és ha oda kerülök minden úgy lesz, ahogy én akarom. Ha épp ahhoz lesz kedvem, h egy kastélyban esküdjek örök hűséget, és meg is engedhetem magamnak, akkor az lesz.

Pont most olvasok egy nagyon jó könyvet, Katie Fforde: Száz boldog esküvőm. A főszereplő Sarah álmaim egyik munkáját végzi: esküvő szervező. Persze egyesek számára ez szörnyen hangozhat. Másoknak segíteni, h álmaikat valóra váltság? Végignézni mások boldogságát, mikor lehet, h te korántsem vagy boldog?
De nekem leginkább az a része tetszik az egésznek, h nem egy irodában kell az embernek a napot töltenie, hanem mehet jobbra- balra. Egy ruhapróbára, helyszín- szemlére, vagy egy esküvőre :). Egy csomó emberrel kerülhetek kapcsolatba, ami szerintem tök jó. Kár, h kicsiny országunkban ez nem egy elterjedt foglalkozás. Nem sokan fizetnek azért, h vki helyettük elsimítson mindent. Szóval erről az álmomról pár éve már letettem.

Jó pár film is készült, ami az ő életükbe enged bepillantani. Pl.: Boldogító igen, vagy nem; Szeretném, ha szeretnél; és a 27 idegen igent is ide sorolhatjuk.

A zöld szemű szörny

Hát megint utolért a Féltékenység. A kis zöld szemű szörny, ami a legváratlanabb pillanatokban kerít hatalmába. Sajnos elkerülni nem lehet.
D-vel kapcsolatban. E msn kiírása láttán. Tegnap azt írta ki, h "D(L)...:(". Ma pedig "D(L)". Szted ez véletlen?

B. szerint: "

mert úgymond vesztesnek érzed magad

nem feltátlen azért, mert szerelmes vagy

tudod a szerelmes férfi féltékeny, de a lányok szerelem nélkül is azok"

D-t tuti nem szeretem, mert már 2hónapja nem beszéltem vele, így pedig nehéz érzelmeket fennt tartani; de itt van bennem az a vágy, h megmutassam, jobb vagyok, mint E. D pedig hülye, ha őt választja. De nincs rá mód, h megtegyem :(.

B.: "

én a helyedben leszarnám

megmutatnám, h nem vagyok olyna kis nyuszika, és felszednék egy 55x jobb pasit és csá"

Persze tudom milyen D, senki mellett nem marad sokáig. Tisztában vagyok azzal, h gonosz, önző dolgog, amit most leírok, de: remélem nem jönnek össze, SOHA.

Tényleg ilyenek lennénk, mi csajok? Képesek lennénk nőtársunkak rosszat kívánni, csupán azért, mert nekünk nem jött össze? Vagy inkább ez azon közös emberi tulajdonságaink egyike, ami pasikban és csajokban egyaránt megvan?

Az enyém?

Érezted már úgy, h vmi (jelen esetben inkább vki) a tiéd, aztán jön vki, aki elveszi tőled? Nem tudod miért, esetleg mert szebb vagy jobb? Te pedig kénytelen vagy szótlanul tűrni, és csak csendben remélni, h elbukik, te pedig visszakapod, amit jogosan v. jogtalanul, de a magadénak tartasz?
Miről is beszélek? H pontosan értsétek, elmesélem a történetem:

Múlt szerda este pont azon gondolkodtam, h felhívm K-t, és feldobom, h mennyünk el bulizni pénteken. Nos, 2perc múlva megszólalt a telóm, és K volt az :D. Megkérdezte nem akarok-e koncerte menni pénteken a város egyik legfelkapotabb helyére, az E- be xD. Szóval ezt lefixáltuk, anyumnak is szépen adagoltam, h este 9-kor megyek el, és majd csak hajnali 2körül jövök.
Mikor odaértünk még alig voltak páran az E-ben. K javasolta, h üljünk le az egyik kanapéra, miután ladtuk a kabátjainkat. Hát ez nem bizonyult jó ötletnek. Bár tökéletesen szemmel tudtuk tartani a beérkezőket, majd' megfagytunk az ajtó mellett, amit percenként nyitogattak xD. Nem baj, mi rendíthetetlenül fagyoskodtunk a megszerzett helyünkön vagy 30percig.
A kanapéról tehát tökéletesen láttam, amint D besétált. Mondanom sem kell, a szívem egyből gyorsabban kezdett kalapálni. De D egész este nem vett észre. Vagyis nem jött oda köszönni, pedig néha mintha felém nézett volna. De lehet, h csak nézett, de nem látott. Jah, és egyszer elsétált mellettem, mert az előttünk lévő pároshoz igyekezett :S. K közben folyamatosan arra bíztatott, h mennyek, és köszönjek neki. Már megbántam, h nem tettem meg :(.

Azt est során az is kiderült, h E-vel (egyik évfolyamtársam) is kikezdett 3 hete. De a csaj nem hagyta magát: utána is beszéltek, koncerten is odament hozzá stb. És ez szarul esik. Miért csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
E azonban azóta mindig mosolyog, ha suliban találkozunk. Ez most vmi kárörvendés vagy mi?

Egyébként ezt nem értem. Már megint pont elfelejtettem D-t, erre tessék. Valamiért nem akarják, h túljussak rajta. Lehet, vmi céljuk van. Tennem kellene vmit? Már sok minden eszembe jutott.
Van még egy jó kérdésem: Ki fogja ezeket megválaszolni nekem? xD :D

Röviden tehát...

Emberek, újra van gépem!:D Most aztán nem szabadultok tőlem :P. Az eltelt 2, 5 hétben tanultam pár dolgot, és a mély vízből is sikerült kimásznom.

Először is megszabadultam a depis hangulattól, de nem annak a segítségével, akire gondoltam. Anyu volt az, aki segítő kezet nyújtott, és zsepiket, mikor egyik este minden fájdalmamat kiadtam magamból. Rájöttem, h nem másokban, hanem magamban kell a hibát keresnem. És mint tudjuk, önmagunkon változtatni a legnehezebb.
É-vel is rendeződtek a dolgok, vagyis magamban elsimítottam őket. Még biliárdozni is voltunk egyik péntek este:D.
Életemben először én is kipróbáltam a biliárdot, ami egy külön műsorszám volt xD. De nagyon jól éreztem magam.

A Nyári Sráccal pedig 1 és negyed órát beszélgettem egyik este mobilon. Akkor is csak azért tettük le, mert anyum berotott, h: "A zsebpénzedből fogom kifizetni a számlát!" :D.

K-val is voltam koncerten múlt pénteken, 2kor értünk haza. H ott mi minden történt, arról majd később számolok be.