Levél

Mióta megtanultam írni, arra vágytam, h legyen egy levelezőtársam. Valójában nem az írás szeretete szülte ezt a vágyat, hanem az mámoros érzés, mikor meglátod a borítékot ott feküdni a postaláda alján.
Meglátod, és tudod, h neked jött. Csak és kizárólag neked szól. Igen, vki gondolt rád :). Benyúlsz érte, és kezedbeveszed a hófehér, "titkokat" rejtő kicsiny téglalap alakú papírtokot. Elvonulsz vele egy csendes kis helyre, és lekucorodva kibontod a borítékot. Mintha új levegő áramlott volna a szobába, és izgatottan olvasni kezded a lapot átszelő ezernyi betűt, amik katonás rendben sorakoznak, kézenfogva, szépen egymás mellett. Kell ennél több?

Imádtam azt az érzést, míg egy- két évre megadatott. De ennek meg volt az árny oldala. Ugyanis akkori legjobb bnőm, K lett a levelezőpartnerem, aki családjával külföldre költözött 3évre.
Ezúttal reményeim szerint sikerül külföldi (e- mail-es) levelezőtárs(ak)ra találnom. Am. mennyi levél/ idő mondhatjuk vkiről, h levelezőtárs?

A levél volt az első mód arra, h az emberek kapcsolatot tartsanak egymással. Mindenkinek volt saját levélpapírja és pecsétje. Oldalakon át számoltak be az emberek egymásnak a történtekről. Például Jane Austen regényeiben, a Büszkeség és balítéletben.
Manapság ez kicsit egyszerűbb és gyorsabb. Csak odaülsz a gép elé, és írsz egy e-mait, ami 3percre rá már meg is érkezik a másikhoz.

Szóval emberek, a "távközlés" egyik új korszakába érkeztünk. Megszüntek a falak, hát használjuk ki xD.