Hogy van az, h ha az ember nem szerelmes, akkor szinte alig történik vele valami? Hacsak nem Bridget Jones... És úgy fest, én nem vagyok az. Így viszont elég nehéz blogot írni :S.
Azt hiszem én nem vagyok az a fajta, aki vonzza a pasikat és a veszélyt. Hogy őszinte legyek, kicsit bánom ezt, mert így akár a fejem tetejére állhatnék, akkor sem történne semmi...
De miért csak pár embernek adatott meg az izgalmas, partikban bővelkedő, pasikat- könnyen- meghódító élet? Lehet azért, mert ők lazán veszik az életet. "Szombaton reggel sétálni haza? - Nem gond! Házibuliba menni anélül, h bárkit ismerne?- Nem para!" Irigylem ezeket az embereket. Úgy sétálnak végig az életen, mintha csak a kifutón lennének: minden szem rájuk szegeződik, de őket ez nem érdekli. A kisujjkat sem mozdítják, de minden az ölükbe hullik.
Láttátok már a VIVÁn a Sweet Sixteen-t? Azok a csajok elkényesztetettek; megszokták, hogy amire csak rápillantanak az az ővék lehet. A bulijukon pedig mindenki ott akar lenni. Fogadok, az ott lévők felét nem is ismerik, ráadásul igaz barátaik sincsenek. Megéri a mennyei külső és a pénzben úszkálás a normális élet hiányát? Naná. Bizonyos szempontból...
Én meg még egy helyes, normális srácot sem tudok megszerezni a suliból, nemhogy a világ legcukibb srácát!
Igazából az emberek nem fordítanak elég időt arra, hogy megismerjék a másikat. Lehet, ha hagynák az illető elég szépen ki tudna bontakozni, és kiderülne, h nem is annyira lúzer vagy épp butuska.
"Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni." by: Alyson Noel
"Túl rövid az élet ahhoz, hogy más légy."- by: Step up 2
Lehet, az ilyen lányok belül rém üresek. Másoktól kapják a fényt - nem ők fénylenek. Mi lenne velük közönség nélkül, egy lakatlan szigeten??
VálaszTörlés