Az életnek furcsa fintorai vannak. Lehet az a legjobb barátod, akit kezdetben nem szíveleltél; és az is előfordulhat, h a legjobb barátod egyszer csak eltűnik. Minden magyarázat nélkül.
Reménykedhetünk, hiú ábrándokba ringatva magunkat, de a legtöbb eset végén úgyis a földön végezzük, a porba hullva. Csekély számú példa van
arra, h a reményeink valósággá válnak, és a boldogság karjába emelnek bennünket.
Csalódások, melyek végig kísérnek bennünket utunkon. Esetenként (de ez nem túl sok, vagy inkább nem jegyezzük fel őket olyan pontosan) lehetnek pozitívak :). Meglephetnek, és örömmel tölthetnek el.
...és kínos helyzetek, amiktől pír önti el az ember arcát, és amiből a lehető leghamarabb menekülne. Akár futva; bár néha hatásosabbnak tűnik, ha azért imádkozunk, h a föld nyíljon meg alattunk. Később, visszagondolva azonban ezek is csalhatnak mosolyt az arcunkra.
Emberek. Fiúk, lányok. Fiatalok, idősebbek. Mindenki a maga útját járja, ami olykor összefonódik máséval, egy darabig együtt halad, majd újra szétválik. A szétválás azonban nem törvényszerű. Van benne egy kis sors, de az is nagyban befolyásolhatja, h mi mit akarunk.
Tegnap volt a szóbeli érettségi! Hihetetlen érzés túlleni rajta, bár tegnap du.-án ezt nem tudtam értékelni...
2 óra idegtépő várakozás után- egy évfolyamtársammal dumáltam végig- végre behívtak. Nagy meglepetésemre teljesen nyugodt voltam, és mosolyogva sikerült végig angolul beszélnem :). Utána egyik angol t.nő mondta is, h milyen szép volt a kiejtésem, h jó a beszélőkém és szép szófordulatokat használtam :D.
Fél kettőig kínoztak minket: addig kellett várnunk az eredményekre. Közben viszont volt időm megebédelni, és egy zöld rózsát is beszereztem É.-től :D.
Szóval 1pontot vesztettem szóbelin (ohh, jeee)! Pedig annyira féltem tőle. Sose szerettem idegen emberek előtt beszélni, pláne angolul. De ez most jó volt, vhogy az előtte bennt töltött 10perc jót tett, megnyugodtam. És jó volt látni, h a tanárok segítőkészek :).
Sajna tegnap megünnepelni nem tudtam, de ma K.-val bepótoljuk :D. Bár azért az este anyuval koccintottunk egy pohár vörös borral...
Csütörtökön volt utolsó angol órám is. Elköszöntem P.-től, aki 2évig tanított. Bár búcsúztunk, ez nem volt szomorú, mert tudom, h továbbra is tartjuk majd a kapcsolatot. De tagadhatatlanul véget ért vmi, és kezdődik egy új.
Have a nice day! Bye =)
Nem fogjátok elhinni, de alig 2napja kipróbáltam magam, mint modell!
Oké, nem kell kapásból elájulni, mert nem egy híres divattervező ruháiban vonultam végig a sztárvilág aprja- nagyja előtt. Ami azt illeti... régi idők ruháit öltöttem magamra, h a kíváncsi múzeumlátogatókat lenyűgözzem (és segítséget adjak nekik az 1800as- 1900as évek viseleteiről). Most, h mindenki értse, kifejtem bővebben: múzeumok éjszakája alkalmából a város majdnemh egyetlen múzeuma kiállítást nyitott a régi idők divatjáról. Úgy gondolták a műsort is feldobják kicsit, hát szereztek pár ruhát, kerítettek pár lelkes- önkéntes modellt ééés tá- dáám: így kerültem én a képbe :).
Péneteken volt a ruhapróba napja, amikor egymást "téptük" a különböző ruhákért :D. Mázlim volt, mert az a ruhaköltemény lehetett az enyém, ami már a terembelépéskor megbabonázott: 1800as évekbeli, hosszú, óriási, bordó ruha, ami szabadon hagyja az ember vállát, virághímzésekkel díszített és külön negyed órát kell szánni a felvételére. Mese szép volt, jobb mint álmamiban: mert ezt TÉNYLEG viselhettem! Ami plussz pont volt a ruhának, h: mintha rámöntötték volna.
Anyum el volt ájulva, mikor szombat este megpillantott benne :) és- lehet kicsit beképzelten hangzik, de így van- láttam más lenyűgözött szempárt is.
A másik ruhám egy 1940es évekbeli estélyi volt, de már nem szoknya v. ruha, hanem egy nadrág ujjatlan felsővel. Visszanézve a képeket, az is elég jó volt!
A közönség tapsát csak az öltözőből hallottuk, de sztem abszolút megérte :). A lépcsőn sem estem le, pedig az volt a legnagyobb félelmem xD.
Egész jól indult ez a nyár:). Remélem olyan jól folytatódik, mint ahogy indult:
Péntek este billiárdozni mentünk, a szokásos társaság és Sz. Bár agyon csipkedtek a szúnyogok, megérte :D. 2 sráccal is megismerkedtem, mindketten egész jófejek voltak. Koncert is volt aznap este, így a hely tele volt 15 évesekkel xD, akik 10-re kiütötték magukat. Másnap estére grillezni hívtak, amire anyu simán elengedett!
Tekintve, h 9-kor kezdődött, É-éknél aludhattam:). Vagy tizen gyűltünk össze, h megünnepeljük M. szülinapját (ez volt az ok, ugyanis). Én az elején főként az egyik lánnyal beszélgettem, D-vel. D- vel könnyű beszélgetni, mindenkivel szóba tudott elegyedni :).
Az eleje úgy zajlott, mint a Székfoglalós játék: volt 6szék, aki felállt, az nem ülhetett vissza a helyére :D, ugyh a végén mindenki a székével rohangált xD.
Éjfél, 1órára a társaság az asztalnak arra a végére telepedett, ami közelebb volt a vízipipához. Még A. is elég közvetlen, és jófej lett; hagyta, h igyak a söréből, és még "meg is védett" az egyik sráctól, aki megpróbált rámmászni xD.
Részletesebben nem írok róla, befejezésül csak annyit; hajnali 2re értünk É.-ékhez, és már csak annyi erőnk volt, h bedőljünk az ágyba :D.
Ma K-val találkoztam, aki Franciaországból hozott ajándékkal lepett meg :).
U.i.: Kellemes nyarat mindenkinek! :) Tessék bulizni!!!
Ma volt a gimisek jutalomkirándulása, amire az osztályból 3an mentünk: Sz., M., és én. A mi évfolyamunk egy kis csoportjával lefoglaltuk a busz hátsó részét, így remekül éreztük magunkat az út során :D. Volt egy kis bűvészkedés, alufóliagalacsinnal tobálózás és vicces beszélgetések :). A jókedvünket még a busz álapota sem tudta elvenni xD.
A város körüli kastélyokat tekintettük meg, gyönyörködtünk bennünk, és kertjeikben. Megfigyeltem, h mindenhol volt rózsa, nem csak a kertben, de a különböző helységekben is! Pl.: a WC-ben, amelyikben majdnem bennragadtam xD.
A Gólyák olyan "nyelven" beszéltek, ami már idegen és ismeretlen volt számunkra. Az egyik mondat így hangzott: "Maszek kis kecó" (a Károlyi Kastély), aztán: "Hesszelni a teraszon" és a legjobb kifejezés a: "retina vakság" :D.
Bár 4órára kellett volna visszaérnünk, a buszunk csak fél 6-kor gördült a suli elé. Az utolsó helyszín, a Nádasdy Kastély volt talán a legszebb, ami a berendezését illeti :). Azon belül is a könyvtárszobára tartott mindenki igényt :D.
Az kirándulás többi részét pedig meghagyom a naplómnak...
Tudom, egy kicsit lemaradtam a mesélésben, és talán néhányatok elkeseredésére ma este sem ez lesz a fő témám.
Az előbb értem haza a moziból, és Carrie Bradshaw, vagyis már Carrie Preston hatására billentyűt ragadtam. New York felhőkarcolói, a híres divattervezők ruhái és cipői ezúttal is a női, elegáns oldalamat hívták elő :).
Carrie 20 éves korában a szerelem megtalálásáért ment a Nagy Almába, de a 40- et töltötte be mire igaz szerelemének kimodta az "igent". Ha erre gondolok, kicsit jobban érzem magam: nem vagyok lemaradva egy cseppet sem. Előttem az élet! Hiszen az ember már 20- 30 éves kora után sem fejezi be élni/ élvezni életét. 17 évesen pedig nem kell, h megtaláljam az igazit, most van itt az ideje; h szórakozzak, h minél több embert ismerjek meg :). Tehát jelen pillanatban nem bánom, h szingli vagyok, és nem függök senkitől :D. A srácok ill. az idősebb biciklis pasi az utcán így is utánam néznek, ami valljuk be: remek érzés és önbizalommal tölt el :D.
Az élet pasik nélkül is élet, bár ha nem volt szerelmes az ember élete során, akkor sosem élt igazán. Hiszen az érzések gazdag tárházában a viszonzott, IGAZ szerelem az elsők között szerepel. Kergetni viszont nem szabad, mert akkor elszalad :S. Csak hagyni kell, h egy szép napon rád találjon, és onnantól bearanyozza az életed :).
Love,
Liliomlány xoxo
Tegnap olvastam egy tök jó cikket anyum újságjában. Arról szólt, h mindannyian álarcokat viselünk, a különböző helyzeteknek megfelelően; ill. szerepeket játszunk életünk során.
Elgondolkodtam ezen, és rájöttem, h mennyire igaz. Ott van az álarc, amit szüleinkkel szemben viselünk reggelenete: gyerekek vagyunk. De aztán elindulunk a suliba, és 2 álarcot viselünk felváltva : a diákét; és azt, amelyiket barátaink felé mutatunk.
De mikor vagyunk igazán Önmagunk?
A sok maszk mögött végül is mi rejtőzünk, így sztem minden esetben van belőlünk is egy jó adag. Hiszen a személy ugyan az, csak néha a jobbik oldalát mutatja meg, míg máskor szabadjára engedheti a rosszat is :D. Azt mondják az az igaz barát, aki ismeri a rossz oldalad is, és azzal együtt fogad el. Tehát a legjobb barátainak azok, akik álarcok nélkül is ismernek minket. Akikkel szemben nincs szükségünk maszkra, h a megfelelő oldalunkat mutassuk.
Akkor van baj, ha vmelyik álarc olyannyira hozzánk nő, h már nem tudjuk levenni. Mikor az igazi énünk elveszik útközben.
Őszintén szólva furcsa így élni a napokat, h tudod, nem vagy/nem lehetsz az, aki; holott egyfolytában azt hangsúlyozzák, h "Légy önmagad!" No de melyik?
