Mikor az ember már lemond valamiről/ valakiről, és eszébe sem jut; akkor az élet mindig ad egy kis ajándékot /emlékeztetőt (ez csupán a nézettől függ), és akkor borul minden.
Szombat este egyik régi mászótársam együttesének első koncertjén voltam, ami egy aprócska kocsmában volt, a város túlsó végén. Az idő nem volt túl fényes, mivel a hó úgy döntött, pont ezt az estét választja, h csillogó fehérbe botítsa a várost. Szóval megküzdöttem azért, h eljussak a helyszínre:D. É- vel, és az ő egyik haverjával voltam:). Miután szépen egymás után becsúsztunk a kocsmába xD (t.i.; azt hiszem nem mondok nagy újdonságot, ha megjegyzem:tiszta víz volt a padló), letelepedtünk 2asztal mellé (ahova mindenki a kabátját dobálta xD). Épp É-vel dumáltam, mikor ő olyan bejelentést tett, ami az egész estémre kihatással volt: "Itt van D!".
Rövid ismertető, h ki is D: aug. utolsó hetében találkoztunk először B-F-en, ahova É hívott meg. Utána elkezdtünk msn-en dumálni, míg végül összehoztunk egy találkozót. Utána nem jelentkezett. Tudni kell róla, h ő tipikus álompasi egy bizonyos oldalról szemlélve: NAGYON helyes, szőkés- barna haj, óriási barna szemek, vagy 2fejjel magasabb nálam:), és okos (nem jó tanuló, de am. rendkívül művelt). Ennyit róla. Szóval...
...ott volt D. Odajött az hozzánk, mindekinek köszönt, aztán elkezdtünk beszélgetni:). Kedves, aranyos volt; bár azt hozzá kell tennem, h akkor volt már benne pár pohárral. Aztán többször is megölelt, ami nagyon jól esett: sokáig és közben simogatta a hátam:). Végül az egyik ilyen alkalom után megcsókolt! Felemelő érzés volt. Az est során többször is smároltunk, míg keztem magam kicsit kellemetlenül érezni, amihez vmiért félelem is társult. É is óva intett, figyelmeztetett, h amit most csinál, az nem komoly, és h valószínű másnapra nem is fog rá emlékezni. De akkor úgy voltam vele, h: "Kit izgat? Legalább van egy jó estém!". Aztán "megszöktem" É-ékhez: csocsózni mentünk:D. Legközelebb (és utoljára) akkor találkoztam D-vel, mikor már a kabátomat vettem, ők meg épp bejöttek kintről. Bár azt elutasítottam, h hazakísérjem, ahhoz ragaszkodott viszont h az ajtóig elkísérjen. É-t bennt hagytuk, míg elköszönt mindenkitől; én pedig kimentem vele:). Odakinnt magához húzott, és megcsókolt, de csak 1× engedtem neki. Aztán É is kijött, és elmentünk. Mikor visszanéztem láttam, ahogy kinnt áll a kocsma előtt és utánunk néz. Akkor szívesen visszamentem volna hozzá...
U.i.: mikor beszélgettünk, megjegyeztem; h úgysem fog semmire emlékezni mára, mire azt kérdezte, mit tegyen, h bebizonyítsa igenis fog. Mondtam neki írjon rám msn-en, vagy egy sms-t, amit meg is ígért. Nos, ez nem történt meg :(.
Nem tudom, h mi lesz ezek után, de jól esne, ha keresne. Mert így olyan álomszerű az egész szombat estém:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése