Anyummal tegnap este beszélgettünk. Röviden elmeséltem neki a szombat este történteket, kíváncsi voltam az ő véleményére is.Nagyjából a következő választ kaptam: "Ne gondolkodj ilyen sokat rajta! Amit nagyon akarsz, ugysem kapod meg (ez vajon a karácsonyi ajándékokra is vonatkozik?). Minden úgy lesz, ahogy a Sors akarja, ne küzdj ellene."
Könnyű mondani, h ne gondolkodj rajta. Ha egyszer reggelente Ő az első gondolatom, és este is Vele alszom el. Csak éjszaka nem kísér, álmaimba nem furakodott be.
Bár a beszélgetés után, mintha eltűnt volna a kő a mellkasomból, amit eddig magammal cipeltem, és mintha megfújtott volna. De annyira megszoktam, h ezt észre sem vettem, míg el nem tűnt onnan. Anyum tudta nélkül új gondolkodni valót adott nekem, ami arra késztetett, h másokat is megkérdezzek.
A Sors.
4 különböző haveromnak tettem fel a kérdést: "Szted van olyan, h Sors? És ha igen, mit jelent ez?" 2-en mondták, h van Sors, és egyikük azt is hozzátette, h ezt Isten írta meg nekünk. Egyikük csak annyit válaszolt, h van valami felsőbb erő, ami irányít bennünket, de nem tudja mi az. Tőlük eltérően pedig egy választ kaptam: gondviselés van, és így minden úgy van, ahogy a katolikus hit megfogalmazza.
Érdekes volt meghallgatni őket. Mindegyik másért volt érdekes, és szimpatikus. Még nincs saját válaszom, de én vhogy szeretném mindkettőjüket: Istent is és a Sorsot is. Bár még nem tudom, h rakom össze a kettőt. Sajnálom, ha vkinek ez nem tetszik; de nem is zárkózom el attól, h megváltoztassam a véleményem.
Egyébként, sztem mindenkinek joga van abban hinnie, ami neki a leginkább megfelelő. Abban, ami megfelelő válaszokat ad a kérdéseire. Ez a téma viszont elég bonyolult.
Ma du.-án végre volt időm, h beüljek a sötét szobába 2égő gyertya mellé és gondolkodjam. Mindenkit végigvettem, aki most fontos szerepet játszik az életemben. Jólesett csak ülni a csendben, és hagyni, hadd kergessék a gondolatok egymást a fejemben.
Bár még keresek válaszokat, de tudom, egyszer én is megtalálom őket. Addig pedig figyelek, és sodródom az idő tengerén, amíg el nem jutok a megfelelő szigetre:).
Érdekes volt meghallgatni őket. Mindegyik másért volt érdekes, és szimpatikus. Még nincs saját válaszom, de én vhogy szeretném mindkettőjüket: Istent is és a Sorsot is. Bár még nem tudom, h rakom össze a kettőt. Sajnálom, ha vkinek ez nem tetszik; de nem is zárkózom el attól, h megváltoztassam a véleményem.
Egyébként, sztem mindenkinek joga van abban hinnie, ami neki a leginkább megfelelő. Abban, ami megfelelő válaszokat ad a kérdéseire. Ez a téma viszont elég bonyolult.
Ma du.-án végre volt időm, h beüljek a sötét szobába 2égő gyertya mellé és gondolkodjam. Mindenkit végigvettem, aki most fontos szerepet játszik az életemben. Jólesett csak ülni a csendben, és hagyni, hadd kergessék a gondolatok egymást a fejemben.
Bár még keresek válaszokat, de tudom, egyszer én is megtalálom őket. Addig pedig figyelek, és sodródom az idő tengerén, amíg el nem jutok a megfelelő szigetre:).
Merry Christmas!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése