Végre eljött a várva- várt nap:). Vagyis már csak egyet kell aludni, hogy végül túlélve 6órát a suliban, magamra öltsem a báli ruhám.
Apró, csillogó cipellők kopogása a kövezeten. Boldogan mosolygó, fénylő szájak és örömtől csillogó tekintetek. Kissé féleszeg srácok, akik a nyakkendőjük szórításában fulladoznak:D, de igyekszenek jó képet vágni hozzá. Fényekkel megvilágított táncparkett, ahol rövid ruhás lányok, szépen megkreált hajukkal ropnak. És a zenekar a színpadon, ahonnan élettel teli dallamok szárnyalnak végig a zsúfolt épület falai között. Ez az az este, amire a legjobban várok minden évben. Ez az este, ahol TÉNYLEG jól érezhetem magam:). A Bál...
Őszintén szólva nem tudom mit szeretek annyira a bálokban, minden esetre ezerszer jobbnak tartom őket, mint bármely más eseményt a suliban. Meglátom az álomszép ruhákat, az öltönyös srácokat, és máris magával ragad az izgalom, a féktelen örömmel karöltve. Ez azt hiszem kiskorom óta bennem van. Imádtam a Barbie- kat, főleg mikor óriási estélyi ruhát húzhattam rájuk és Kennel karöltve sétáltattam végig őket a szobámon. Most pedig imádom azokat a filmeket, amikben minimum egy bál látható, ahol aztán a csaj összejön a sráccal:).
Erről jut eszembe. Megfigyeltétek már, hogy a legfontosabb dolgok, mindig egy ilyen bálon történnek? Pl.: bunyók, nagy szerelmek, az ellenségek nyílt összecsapása stb.
Vmiért úgy érzem ezzel a bállal lezárul vmi. Vminek vége szakad, ezért meghatározó lesz. Ráadásul várok is vmire. Pontosan nem tudom megmondani, de van sejtésem. Majd meglátjuk, beteljesedik-e.
K-val egyébként most vmi nem oké, mióta barátja van. Nem szoktunk beszélgetni sűrűn, de ha mégis, olyan furi érzésem van. Nem tudom mi lesz, mert eddig a bált mindig vele töltöttem. Főként :D. De az előbb szólt gyerekkori bnőm, aki szintén K(xD), h idénre visszajön bálozni (t.i.: ő másik suliba jár már a 2.éve, és azóta nem nagyon dumálunk).
Részletesebb beszámoló a bál után várható:D, de nagyon siker gyanús nekem az est.
A kívánságok jó dolgok hírében állnak. Egy- egy elsutogott mondatocska az események hevében, és bízunk benne, h valóra válnak. Aztán múlik az idő: napok, hetek, hónapok. Már el is felejted az egészet, amikor bumm! Egyszer csak teljesül. Még ha nem is aktuális már...
Persze ez a mesékben mindig másképp megy.Először is ott van Hamupipőke. Azt kívánja, hadd mehessen el a bálba. Erre jön a csoda: Tündérkeresztanya, tökhintó, és a szép ruha. Aztán a happy end: a herceggel boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
A népmesék is híressek a 3kívánságaikról- pédául, mikor a szegény ember kifogja az aranyhalat és kívánhat-, amiknek teljesülésére azonnali garancia van. De szavatossági idővel miért nem látják el őket?
Harmadiknak pedig itt van a Los Angeles-i tündérmese: az árva lány a mostohaanyával, a maga "királyfijával" és kívánságainak sokaságával:).
Álom luxuskivitelben. A világhírű film, ahol a falusi lány nagy álmokkal érkezik a Való Életbe. Pénzt kíván, férjet, és boldog életet. Holy- t a film elején még irigyeltem: kora reggel ér haza, pezsgős pohárból issza a tejet, fesztelenül cseveg mindenkivel, és mágnesként vonza a pasikat:).
Már 8. óta elmormolom minden évben a saját kis kérésem: "Legyek beteg, h 1hétig itthon punynadhassak!" Ez eddig nem teljesült, de idén már másodszor kaptam meg :S. Pedig már nem is volt hozzá kedvem! Erre tessék! Egy héttel a bál előtt 38 fokos lázzal nyomtam az ágyát, és megmozdulni sem bírtam. Minden végtagom fájt, a képekkel teli álmok pedig percenként rántottak magukba. Hála anyámnak, és a 10- 20 féle gyógyszerének estére már jobban éreztem magam:). Ma reggel pedig kicsattanó jó kedvvel, és csordultig energiával telve ébredtem:D. Hálát is adtam az Égnek, és megfogadtam: legközelebb többször is átgondolom, h mit kívánok.
Tehát kedves Olvasók, óvatossan a kívánságokkal, mert még valóra válhatnak!:)
Azt kell, hogy mondjam megint Pasi Mentes Övezet vagyok teljes mértékben. Hogy ez jó-e, vagy inkább rossz? Nos, még nem tudom pontosan.
Pár napja nincs a furi érzés a mellkasomban, és a szívem sem dobban meg, ha D-re gondolok. Ráadásul már nem is jut az eszembe. Csak ha én akarom. Ez jó, mert egy csomó strapától megkímélem magam:).
Mj.: pont 2hete hallottam felőle utoljára...
A Nyári Sráccal még beszélgetek olykor- olykor, és bár nem mondom, hogy nem tetszik, azt hiszem sikerült felfognom/ elfogadnom hogy csak barátság van kettőnk között, és ez talán soha nem lesz másképp:).
Profi vagyok a szingli létben, hiszen már 10. eleje óta nincs pasim. Hol jól viselem ezt, és nem zavar, hol pedig teljesen megkattanok, hogy nekem miért nem jön össze. Hallgatom bnőim panaszáradatát, hogy már megint mit tett az illető srác, és akkor arra gondolok: "Nah, nekem ilyen gondjaim nincsenek. Hála a Jó égnek!"
Aztán az utcán sétálgatva, vagy az egyik kávézóban ülve megpillantok egy boldog párocskát, akik szorosan egymás mellett, kéz a kézben nevetgélnek, mintha számukra megszünt volna a külvilág. Ekkor pedig elönt a vágyakozás, és hatalmába kerít kissé a kétségbeesés: "Én most miért nem kaphatok ebből? És mikor fogok, ha egyeltalán nekem jár? Olyan szerencsés ez a lány!"
A szingli lét legfőbb előnyei szerintem:
1. Nem tartozom senkinek elszámolással. -Kit érdekel, hogy kivel töltöttem a szombat du.-ánt és mit csináltam?
2.Ha vacakul érzem magam nézhetek ki úgy, mint akin átment az úthenger (ezt B. tavalyi fogalmazásából csórtam, re. nem bánod(: ).- Nem kötelező csinosnak lennem, és mindig tip-topnak, hogy a pasimnak még véletlenül se jusson eszébe más csajt is megnézni.
3.Nem kell törődnöm mással, csakis magammal.- Az időbeosztásom nincs senkiével összekötve, és nem kell arra figyelnem, hogy hetente minimum 2×- 3× beszorítsak a "napi teendőim közé" egy- egy találkozót/ együtt töltött du.-ánt a barátommal.
4.Akármelyik sráccal flörtölhetek, aki megtetszik az utcán:D.- Kell ezt magyarázni?
Igazából lehet, hogy ezzel az írással magamat is meg akartam győzni: "nem baj, ha nincs pasim". És tudjátok mit? El is hittem:D, végülis, ugyse tudok ellene semmit tenni. Nem igaz?
U.i.: Tök jól indult a napom, mivel a suliba beérve volt barátommal futottam össze:D. Tök jófej volt, vagy 5percet sikerült dumálnom vele 0. előtt. Érdeklődött, hogy megyek- e Vasemberre, én pedig arról faggattam, marad-e az idei bálon a nyitótánc után is. Ha nem említettem volna még: Vele táncolom jövőre a nyitótáncot:).
Dear Diary,
Tegnap este látogatást tettem kicsiny városunk egyik legnevezetesebb szórakozóhelyén a T.-ben. A vártaknak pont az ellentéte volt minden. De így sem csalódtam, meglepetés volt. Kocsmaként volt meghírdetve, de 8-tól egy DJ szolgáltatta a zenét a táncparketten riszáló-rázó fiatalokból álló tömegnek:D. Bár egyébként nem ez a stílusom, mégis hamar megtaláltam a ritmust, és egy jót táncoltam a cigarettafüstös szórakozóhelyen:D. A tömeg akkora volt, h szinte megmozdulni sem lehetett.
Mielőtt megszálltuk volna a T.-t, Sz-szel, és két bnőjével Leót ittunk a kihalt utcák egyikén:D. Persze a hülyeség pia nélkül is ömlött belőlünk, de az elfogyasztott alkohol hatására korlátlanul vágtuk egymáshoz a jobbnál- jobb beszólásokat:D.
Alig léptem ki a házból este, mikor egy aprócska, fekete- fehér kutyus szaladt nekem:D. Felhőtlen jókedvemben azon nyomban legugoltam megsimogatni, miközben az írtó helyes gazdijától tudakozódtam felőle:D. Végül otthagytak, mondván a srác: "Gyere Manó! Nem akarunk feltartani téged!" Ennyit a srácokról... xD
A ma esti koncert kicsit később kezdődik, mint az anyum igényeinek megfelelne, ugyh É-éknél alszom:D. Már alig várom. Tehát nem panaszkodhatom a hétvégi parogramokat illetően:).
De. még egy kis shoppingolásra is jutott időm: új csizmára tettem szert fél órás válogatás után:D.
Hamarosan újra jelentkezem:)...
Hinni vagy nem hinni? Ez itt a kérdés!
Hogy miben? Hát abban amit egy másik embertől hallasz; vkiről, akiben te hinni akarsz, mert Ő ezt megadta neked.
Blogom minden olvasója előtt nyílt titok, h miről beszélek. Lehet, h elítéltek majd miatta- vagy szimplán elkönyveltek hülyének:S-, de én úgy döntöttem, nem fogom elhinni a D-ről hallottakat.
Tudjátok gondolkodtam. Nekem nincs okom a NAGYON rosszat elhinni róla, mivel nekem nem mutatta meg ezt az oldalát. Elgondolkodtam a hallottakon, de az ember megváltozhat! Senkit nem akarok meggyőzni semmiről. Mindenki azt gondol amit akar.
Én a szép emlékeket akarom csak megőrizni, úgy, ahogy én láttam:
- Este a hóesésben sétálva egymás mellett
-Az ölelését, mikor a szükségem volt rá
-A kabátját, mikor már nagyon fáztam
-Mellette feküdni, és hallgatni csendben a lélegzetét
-Az ujjaival játszadozni, miközben az ölében tart
-A csókjai ízét...
...és még sorolhatnám. Ezeket nem hagyom, nem hagyhatom elveszni. Még akkor is, ha tudom, csak ennyit. Főleg akkor:).
De egy újabb életszemléleti- váltás következett be nálam tegnap este:D. Megfogadtam, h:
"Elmegyek, megcsináltatom a hajam- ami megtörtént:D, jó rövid lett!-, és minden nap szexi leszek ezentúl. Nem érdekel, h nincs pasim, így is tök jól érzem majd magam!"
Most ezt gyakorlom:D... Hnap is megyünk Sz- szel bulizni, szombaton meg megint koncert!
Szóval ne féltsetek, eljön még az én időm xD!
Addig is xoxo
U.i.:"You don't have to say you love me
And you don't have to say any prayers
No you don't have to say you love me
Baby it's alright"
(Lola: Baby, I don't care)
Háát, ez a hétvége teljes szomorúságban, letargiában, és mégis reménykedésben telt. D nem jelentkezett :(. Azóta sem.
Ma estére pedig megtelt a pohár. Elindultam fürdeni, és az ajtóban "összefutottam" anyuval. Mondtam neki, h mi a helyzet; és hirtelen eltört a mécses. Ott álltunk a fürdő elött, és potyogtak a könnyeim, miközben anyu ölelt, és nyugató szavakat mondogatott. Kb. 20percig itattam az egereket, mire sikerült nagyjából megnyugodnom.
Mi is bánt?
D megint elfelejtett, eltűnt (mint szeptemberben), pedig azt hittem ezúttal komolyan gondolja, és tenni is fog értem. Úgy tűnt, mintha járnánk, de ezek szerint nem :(. A szépen elképzelt együtt töltött du.-ánjaink pedig hipp- hopp, másodpercek töredékei alatt romokba döltek.
Itt van Ő, az a srác, akit a szívem szeret(ne). Nem csak, h nagyon tetszik (mert hihetetlenül helyes- ha még nem említettem volna (: ), de nagyjából ugyanolyan beállítottságuak vagyunk, és ugyanazok a dolgok érdekelnek minket. Fel tudok rá nézni, és hihetetlenül büszke lennék, ha elmondhatnám, h: "Ő a pasim".
Oké, lehet, h kicsit előre futottam; de én is csak csaj vagyok. Ez velünk jár:D.
A sírás után megkönnyebültem, és kicsit reálisabban látom a dolgokat. Anyu azt mondja meg kell tanulnom ezt a leckét is; és lehet, évek múlva én magam fogom D-t kirúgni:D. De ez azt hiszem még odébb van, már ha ilyenre valaha is sor kerül:).
Miért vagyok ilyen szerencsétlen a szerelemben?
Ha vki tudja a választ, kérem össza meg velem is:).
Természetesen még nem adtam fel ezt az egészet, ne hogy azt hidd! Az nem jellemző rám:D!
Búcsúzásul pedig egy idézet:
"Valakit megszeretni egy pillanat is elég, de (el)felejteni egy élet is kevés."
"Fekszem az ágyamban, a szoba sötétségbe borult már egy ideje. A csendet az óra kattogása töri csak meg. A plafont nézem, miközben a gondolatok egymást lökdösik a fejemben.
Először a suliban rendezett buli képei jelennek meg, amin É-vel voltam. Bár csak egy órára készültünk, és a másnapi felelés mentesség motivált minket, mégis 3/4 10-kor, 2óra elteltével hagytuk el a suli épületét. Ráadásul dumáltunk egy 12.-es sráccal, akiről kiderült, h tök másmilyen, mint amilyennek látszik- persze pozitív értelemben:)-, még teát is hozott nekünk:D. A Nyári sráccal is összefutottam párszor, mivel a szervezők között volt:). Megjegyzem, elég jól nézett ki...
Következő kockákon a keddi randi eseményei jelennek meg. Aki személyes beszámolómból még nem tudja, annak megjegyzem, a hétfői beszélgetés eredménye D-vel, egy randi lett, ami rendkívül jól sikerült -szerintem- és a csók is megvolt (ami azt illeti többször is) =).
Másnap este fel is hívott, tudniillik: aznap estére is szóba került egy találkozó, azt mondta le. Utána beszélgettünk, nagyon jófej volt:). Anyu unszolására következő este én hívtam, de azt nem vette fel, utána pedig vissza se jelzett :(.
Most pedig itt fekszem, és agyalok, h vajon miért? Kicsit unalmas már ez a helyzet, dehát...
Oldalra fordulok, és lehunyom a szemem. Későre jár, de én még mindig nem vagyok álmos.
A hét hihetetlen gyorsasággal rohant el felettem, és csak most, a végén eszmélek rá, mennyi minden történt is velem. Bennem, legmélyen ott a remény, de ugyanakkor a legrosszabb is megfordult a fejemben :(. Nem tudom mit hoz a hnap, örömöt-e, vagy bánatot, esetleg hagy továbbra is kétségek közt hánykolódni.
Az óra ketyegése halkul, érzem, ahogy az álomvilág magába ránt. Oda, ahol nincsenek gondok, és problémák, ahol végre tényleg megpihenhetek."
Be kell vallanom, a várakozás és a türelem nem épp erényem. De azt hiszem evvel az emberek többsége így van. Főleg akkor, ha vmi meghatározóra várnak...
...és ez lehet egy srác jelentkezése is, jelen esetemben. Gondolom ez se meglepő :D.
Igen, jól sejted: D- re várok. Vagyis arra, h válaszoljon egy levelemre. Idegörlőek ezek a másodpercek, percek, órák, és napok. Tovább nem megyek, mert remélem hetek nem lesz belőle. REMÉLEM.
Várakozni. Ez a szó (ha mélyebben belemegyünk akkor főnévi igenév:P) teszi ki a napjaim nagy részét. Ja, és az álmodozás, Róla. Nem kell megrovóan nézni rám, előfordul. Mondjuk nem is nagyon teszek ellene... Hiszen nincs jobb, mikor van vki, akiért rajonghatsz, aki valós, és van is alapja az imádatodnak. Legalábbis számomra nincs ehhez fogható. Nekem mindig szükségem van egy ilyen srácra. A rajongás időtartama függ a viszonzástól, és az újabb "áldozat" felbukkanásásnak időpontjától. Lehet h orvosi eset vagyok? Te jó ég! xD
De kanyarodjunk vissza a várakozáshoz. Minden nap négyszer, rosszabb esetben ötször lesem meg a mail- jeim, pedig tudom, h nem találok semmi olyat, ami megnyugvást jelentene. Ezt követően pedig azon kezdek rágódni, h vajon miért nem válaszolt? Végigjárom ugyanazt a gondolatmenetet, de normális, elfogadható, bíztató feleletre csak nem jutok.
Most őszintén: túl sokat szeretnék? Legalább megmondhatná, h hagyjam békén! Sok időt megspórolna nekem, és magának is. De ha meg szeretne vmit, akkor miért nem ír? Az élet nagy kérdései...
Néha rá gondolok, lejátszom magamban a szombat este történteket, és akkor érzem, mélyen, halványan, azt a biztos érzést: "Őt akarom. Vele akarok lenni.". Ezért írtam neki ÉN. Bár elvileg a srácnak kellene kezdeményeznie, de istenem, ha ő...RÁMÍRT MSN-EN!!! Oké, én most mentem:D
Végre eljött a várva- várt nap:). Vagyis már csak egyet kell aludni, hogy végül túlélve 6órát a suliban, magamra öltsem a báli ruhám.
