Be kell vallanom, a várakozás és a türelem nem épp erényem. De azt hiszem evvel az emberek többsége így van. Főleg akkor, ha vmi meghatározóra várnak......és ez lehet egy srác jelentkezése is, jelen esetemben. Gondolom ez se meglepő :D.
Igen, jól sejted: D- re várok. Vagyis arra, h válaszoljon egy levelemre. Idegörlőek ezek a másodpercek, percek, órák, és napok. Tovább nem megyek, mert remélem hetek nem lesz belőle. REMÉLEM.
Várakozni. Ez a szó (ha mélyebben belemegyünk akkor főnévi igenév:P) teszi ki a napjaim nagy részét. Ja, és az álmodozás, Róla. Nem kell megrovóan nézni rám, előfordul. Mondjuk nem is nagyon teszek ellene... Hiszen nincs jobb, mikor van vki, akiért rajonghatsz, aki valós, és van is alapja az imádatodnak. Legalábbis számomra nincs ehhez fogható. Nekem mindig szükségem van egy ilyen srácra. A rajongás időtartama függ a viszonzástól, és az újabb "áldozat" felbukkanásásnak időpontjától. Lehet h orvosi eset vagyok? Te jó ég! xD
De kanyarodjunk vissza a várakozáshoz. Minden nap négyszer, rosszabb esetben ötször lesem meg a mail- jeim, pedig tudom, h nem találok semmi olyat, ami megnyugvást jelentene. Ezt követően pedig azon kezdek rágódni, h vajon miért nem válaszolt? Végigjárom ugyanazt a gondolatmenetet, de normális, elfogadható, bíztató feleletre csak nem jutok.
Most őszintén: túl sokat szeretnék? Legalább megmondhatná, h hagyjam békén! Sok időt megspórolna nekem, és magának is. De ha meg szeretne vmit, akkor miért nem ír? Az élet nagy kérdései...
Néha rá gondolok, lejátszom magamban a szombat este történteket, és akkor érzem, mélyen, halványan, azt a biztos érzést: "Őt akarom. Vele akarok lenni.". Ezért írtam neki ÉN. Bár elvileg a srácnak kellene kezdeményeznie, de istenem, ha ő...
RÁMÍRT MSN-EN!!! Oké, én most mentem:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése