Álmatlanul

"Fekszem az ágyamban, a szoba sötétségbe borult már egy ideje. A csendet az óra kattogása töri csak meg. A plafont nézem, miközben a gondolatok egymást lökdösik a fejemben.

Először a suliban rendezett buli képei jelennek meg, amin É-vel voltam. Bár csak egy órára készültünk, és a másnapi felelés mentesség motivált minket, mégis 3/4 10-kor, 2óra elteltével hagytuk el a suli épületét. Ráadásul dumáltunk egy 12.-es sráccal, akiről kiderült, h tök másmilyen, mint amilyennek látszik- persze pozitív értelemben:)-, még teát is hozott nekünk:D. A Nyári sráccal is összefutottam párszor, mivel a szervezők között volt:). Megjegyzem, elég jól nézett ki...

Következő kockákon a keddi randi eseményei jelennek meg. Aki személyes beszámolómból még nem tudja, annak megjegyzem, a hétfői beszélgetés eredménye D-vel, egy randi lett, ami rendkívül jól sikerült -szerintem- és a csók is megvolt (ami azt illeti többször is) =).
Másnap este fel is hívott, tudniillik: aznap estére is szóba került egy találkozó, azt mondta le. Utána beszélgettünk, nagyon jófej volt:). Anyu unszolására következő este én hívtam, de azt nem vette fel, utána pedig vissza se jelzett :(.
Most pedig itt fekszem, és agyalok, h vajon miért? Kicsit unalmas már ez a helyzet, dehát...

Oldalra fordulok, és lehunyom a szemem. Későre jár, de én még mindig nem vagyok álmos.

A hét hihetetlen gyorsasággal rohant el felettem, és csak most, a végén eszmélek rá, mennyi minden történt is velem. Bennem, legmélyen ott a remény, de ugyanakkor a legrosszabb is megfordult a fejemben :(. Nem tudom mit hoz a hnap, örömöt-e, vagy bánatot, esetleg hagy továbbra is kétségek közt hánykolódni.

Az óra ketyegése halkul, érzem, ahogy az álomvilág magába ránt. Oda, ahol nincsenek gondok, és problémák, ahol végre tényleg megpihenhetek."