Bár még 1év hátra van a gimiből, már mindenki azon kattog, merre tovább?
Nem elég, h a suliban egyfolytában azt hallgatom, h: "Jövőre az érettségin..." még a család is azt kérdezgeti folyton, h: "És hova mész? Mit fogsz tanulni?" A válaszom pedig mindig a következő: "Hát... még nem tudom...". Erre aztán mindenki elkezdi a saját tanácsait osztogatni, és egymást túlharsogva meggyőzni, h mi lenne NEKEM a jó.
Az a baj, h amikhez kedvem lett volna, azokról mind le kellett mondanom különböző okokból. Először rendezvényszervező szerettem volna lenni, de ez a pálya kicsiny hazánkban nem épp egy jövedelmező állás :S. Aztán jött az az ötletem, h elmegyek anglisztikára, és fordító leszek. De ez se épp egy életre szóló, biztos munka lenne. De ezeken kívül is van pár dolog, amit szívesen csinálnék. Tegnap pédául a Szex és New York hatásásra az írás iránt újra lángra lobbant a lelkesedésem. De kérdem én, nincsenek már elegen? De igen. Tehát, hacsak nem tudok vmi hihetetlenül lenyűgözőt felmutatni, ez sem lesz a nekem megfelelő pálya. A minap pedig arra jutottam, h jó lenne emberekkel foglalkozni. Beszélgetni velük, és segíteni megoldani a problémájukat. Tehát pszichologus. De legyünk őszinték: az embernek bőven elég a saját problémája. Vadidegeneké pedig pláne nem szükséges a gyűjteménybe.
Ohh, majd elfelejtettem. Már az a gondolat is felmerül bennem, h külföldön is körül lehetne nézni. Mármint, h ott vmi egyetemre. Persze ez ellen mégtöbb érv szól, szóval mondanom sem kell: felejtős.
Tehát továbbra is csak ülök itt, és azon agyalok, h MERRE TOVÁBB!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése