Szánom- bánom bűnömet, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a blogolást. Ezuttal viszont nem ígérek semmit, a bűn- bevallás után, mert nem garantálom, h be tudom tartani. Én pedig azt vallom: "Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó".
Az embert bármikor érhetik meglepetések az életben. Lehetnek pozitívak és lehetnek negatívak. Lehetnek hatással az illető életére, de okozhatnak csupán- csak aprócska fennakadást a megszokott rendszerben.
Vasárnap, ebéd után anyuval sportcipőt húztunk és elmentünk egyet sétálni a városon kívül eső dombocskához. Az idő tökéletes volt: a nap sütött, a madarak csiripeltek, és emellé még enyhe szellő is társult. Már az út felénél jártunk, mikor a réttel/mezővel határos erdőben kiszúrtuk, h katonák rohangálnak :D. Nem vicc. Terep színű cuccban, fegyverrel a kezükben (gondolom nem volt megtöltve, mert csak gyakorlatoztak) ott rohangáltak az erdőben. Azt gondoltuk anyuval, alkalmazzuk a híres mondást, miszerint: "Jobb félni, mint megijedni"; így hát gyorsan arrébb is álltunk.
A másik ilyen furcsa meglepi az volt, amit tegnap reggel fél 8kor( tehát félkómássan) láttam. Épp szálltunk le a buszról egyik bnőmmel, mikor velünk szembe kiszúrtam az egyik végzős, nagydumás, kemény srácot. Már magába ez is meglepő volt, hiszen sosem jár arra, ő bejáros, tehát p.u.-ról jön, de ez hagyján. Kézen fogva sétált egy kis, elsős fiúcskával, akinek a másik kezébe egy nagyobbacska fiú kapaszkodott. Hát hallod, le kellett volna fényképeznem! Ez óriási volt :D. Mindezek mellett pedig köszönt nekem!
Szeretem az ilyen meglepetéseket, hiszen ezek teszik a mindennapi életünket érdekessé és olykor mulatságossá :)
Eljenek a meglepik, udvozlet Nemetorszagbol, birjatok ki mar csak ket nap van a sulibool :D Puszi
VálaszTörlés