Megkezdődött a visszaszámlálás. A hetek őrült gyorsasággal telnek el, mire eszmélsz, már a következőben téblábolsz.
A nyár közeledtével mindig elfog az a sajgó érzés, h vminek vége szakad. Idén ez még rosszabb. Hiszen az angol érettségi tortúrája mellett azzal is szembe kell néznem, h jövőre mi ballagunk. Hipp- hopp elrepült 4év. Búcsúzni pedig senki nem szeret. Ilyenkor akarva- akaratlanul előkerülnek a könnyek és az emlékek.
De a búslakodásra inkább az késztet, h elmegy a Nyári Srác is. Eddig azért suliban találkoztunk, láttam; de ha elballag? Elmegy és itthagy. Lehet, soha többé nem is találkozunk, és egyre kevesebbet beszélgetünk majd. Hisz bármi jó is vki társasága, az idő és a távolság kikezdi ezeket a kötelékeket, hacsak nem meghatározóan erősek. (de kíváncsian várom, h mi lesz a tablóképpel, amit ígért...)
Persze a végső végig még sok időm van. Ott az osztálykirándulás :D, amik mindeddig egész jól alakultak. Aztán persze a szülinapomról se feletkezzünk meg. Igen, megint eltelt egy év, és lassan 17életévvel büszkélkedhetem :D. A tervemet, h a közeli parkban ünneplem barátokkal, persze elfújta a szél :S :(. Mondjuk a legfőbb gondot az jelentette volna, h kik lettek volna a barátok... Lehet, h ez durván hangzik, de most csak 2-3 emberre tudnék rábökni, akiről tudom, h szívesen eljönne, és akivel én is jól tudnék szórakozni.
P.S.: D.nek bnője van. Már kirakta a "kapcsolatban" címkét, és egy szívet is msn-re... (h őszinte legyek, gőzőm sincs már milyen érzést vált ez ki belőlem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése