Itt a tavasz, itt az idő a szerelemre. Ezzel mindenki így van. Elég csak végig sétálni suli után a főutcán, h erről meggyőzödjön az ember.
Tegnap este, az S- ben láttam, h mennyire szerelmes M. É-be. É viszont csak baráti érzéseket táplál iránta, plusz a korkölünbségre hivatkozva nem akar járni vele. Sajnálom M-et, hiszen É rengetegszer megöleli, puszit ad neki, de mindezt anélkül, h gyöngédebb szálakat táplálna iránta. M pedig hősiesen állja a sarat. Azt hiszem mindenki ismeri a mondást, miszerint:
" Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd."
Pedig M helyes, jófej és vicces. Én É helyében nem tétováznék egy percig sem. Így is szívesen venném M udvarlását :).
Ma görkorizni voltam anyuval itt, a szomszéd utcában. Nagy meglepetésemre megint ugyanabba a srácba "futottam" bele. Ó, h őt még nem említettem? A bácsinak, aki megjavította a gépünket, neki az egyetlen fiacskája. Körübelül velem egyidős. Egy suliba is jártunk még 4.-ig. 1héttel ezelőtt O. temetésén láttam, de ott úgy tűnt, nem ismert meg. De ma délután köszönt, mikor elment mellettünk. Meg is lepődtem. Helyes srác, magas, és még mindig jófejnek tűnik. Be kell vallanom, 8évesen is tetszett nekem; de aztán sokáig semmit nem hallottam róla. Megpróbáltam megkeresni vmelyik közösségi oldalon, de még nem jártam sikerrel. Lehet, h ennek így kell lennie?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése