Szösszenetek

Az életnek furcsa fintorai vannak. Lehet az a legjobb barátod, akit kezdetben nem szíveleltél; és az is előfordulhat, h a legjobb barátod egyszer csak eltűnik. Minden magyarázat nélkül.

Reménykedhetünk, hiú ábrándokba ringatva magunkat, de a legtöbb eset végén úgyis a földön végezzük, a porba hullva. Csekély számú példa van arra, h a reményeink valósággá válnak, és a boldogság karjába emelnek bennünket.

Csalódások, melyek végig kísérnek bennünket utunkon. Esetenként (de ez nem túl sok, vagy inkább nem jegyezzük fel őket olyan pontosan) lehetnek pozitívak :). Meglephetnek, és örömmel tölthetnek el.

...és kínos helyzetek, amiktől pír önti el az ember arcát, és amiből a lehető leghamarabb menekülne. Akár futva; bár néha hatásosabbnak tűnik, ha azért imádkozunk, h a föld nyíljon meg alattunk. Később, visszagondolva azonban ezek is csalhatnak mosolyt az arcunkra.

Emberek. Fiúk, lányok. Fiatalok, idősebbek. Mindenki a maga útját járja, ami olykor összefonódik máséval, egy darabig együtt halad, majd újra szétválik. A szétválás azonban nem törvényszerű. Van benne egy kis sors, de az is nagyban befolyásolhatja, h mi mit akarunk.

Everything goes on

Tegnap volt a szóbeli érettségi! Hihetetlen érzés túlleni rajta, bár tegnap du.-án ezt nem tudtam értékelni...
2 óra idegtépő várakozás után- egy évfolyamtársammal dumáltam végig- végre behívtak. Nagy meglepetésemre teljesen nyugodt voltam, és mosolyogva sikerült végig angolul beszélnem :). Utána egyik angol t.nő mondta is, h milyen szép volt a kiejtésem, h jó a beszélőkém és szép szófordulatokat használtam :D.
Fél kettőig kínoztak minket: addig kellett várnunk az eredményekre. Közben viszont volt időm megebédelni, és egy zöld rózsát is beszereztem É.-től :D.
Szóval 1pontot vesztettem szóbelin (ohh, jeee)! Pedig annyira féltem tőle. Sose szerettem idegen emberek előtt beszélni, pláne angolul. De ez most jó volt, vhogy az előtte bennt töltött 10perc jót tett, megnyugodtam. És jó volt látni, h a tanárok segítőkészek :).

Sajna tegnap megünnepelni nem tudtam, de ma K.-val bepótoljuk :D. Bár azért az este anyuval koccintottunk egy pohár vörös borral...

Csütörtökön volt utolsó angol órám is. Elköszöntem P.-től, aki 2évig tanított. Bár búcsúztunk, ez nem volt szomorú, mert tudom, h továbbra is tartjuk majd a kapcsolatot. De tagadhatatlanul véget ért vmi, és kezdődik egy új.

Have a nice day! Bye =)

Divatbemutató!

Nem fogjátok elhinni, de alig 2napja kipróbáltam magam, mint modell!

Oké, nem kell kapásból elájulni, mert nem egy híres divattervező ruháiban vonultam végig a sztárvilág aprja- nagyja előtt. Ami azt illeti... régi idők ruháit öltöttem magamra, h a kíváncsi múzeumlátogatókat lenyűgözzem (és segítséget adjak nekik az 1800as- 1900as évek viseleteiről). Most, h mindenki értse, kifejtem bővebben: múzeumok éjszakája alkalmából a város majdnemh egyetlen múzeuma kiállítást nyitott a régi idők divatjáról. Úgy gondolták a műsort is feldobják kicsit, hát szereztek pár ruhát, kerítettek pár lelkes- önkéntes modellt ééés tá- dáám: így kerültem én a képbe :).
Péneteken volt a ruhapróba napja, amikor egymást "téptük" a különböző ruhákért :D. Mázlim volt, mert az a ruhaköltemény lehetett az enyém, ami már a terembelépéskor megbabonázott: 1800as évekbeli, hosszú, óriási, bordó ruha, ami szabadon hagyja az ember vállát, virághímzésekkel díszített és külön negyed órát kell szánni a felvételére. Mese szép volt, jobb mint álmamiban: mert ezt TÉNYLEG viselhettem! Ami plussz pont volt a ruhának, h: mintha rámöntötték volna.
Anyum el volt ájulva, mikor szombat este megpillantott benne :) és- lehet kicsit beképzelten hangzik, de így van- láttam más lenyűgözött szempárt is.
A másik ruhám egy 1940es évekbeli estélyi volt, de már nem szoknya v. ruha, hanem egy nadrág ujjatlan felsővel. Visszanézve a képeket, az is elég jó volt!

A közönség tapsát csak az öltözőből hallottuk, de sztem abszolút megérte :). A lépcsőn sem estem le, pedig az volt a legnagyobb félelmem xD.

Buli buli hátán

Egész jól indult ez a nyár:). Remélem olyan jól folytatódik, mint ahogy indult:

Péntek este billiárdozni mentünk, a szokásos társaság és Sz. Bár agyon csipkedtek a szúnyogok, megérte :D. 2 sráccal is megismerkedtem, mindketten egész jófejek voltak. Koncert is volt aznap este, így a hely tele volt 15 évesekkel xD, akik 10-re kiütötték magukat. Másnap estére grillezni hívtak, amire anyu simán elengedett!

Tekintve, h 9-kor kezdődött, É-éknél aludhattam:). Vagy tizen gyűltünk össze, h megünnepeljük M. szülinapját (ez volt az ok, ugyanis). Én az elején főként az egyik lánnyal beszélgettem, D-vel. D- vel könnyű beszélgetni, mindenkivel szóba tudott elegyedni :).
Az eleje úgy zajlott, mint a Székfoglalós játék: volt 6szék, aki felállt, az nem ülhetett vissza a helyére :D, ugyh a végén mindenki a székével rohangált xD.
Éjfél, 1órára a társaság az asztalnak arra a végére telepedett, ami közelebb volt a vízipipához. Még A. is elég közvetlen, és jófej lett; hagyta, h igyak a söréből, és még "meg is védett" az egyik sráctól, aki megpróbált rámmászni xD.
Részletesebben nem írok róla, befejezésül csak annyit; hajnali 2re értünk É.-ékhez, és már csak annyi erőnk volt, h bedőljünk az ágyba :D.

Ma K-val találkoztam, aki Franciaországból hozott ajándékkal lepett meg :).

U.i.: Kellemes nyarat mindenkinek! :) Tessék bulizni!!!

Időutazás

Ma volt a gimisek jutalomkirándulása, amire az osztályból 3an mentünk: Sz., M., és én. A mi évfolyamunk egy kis csoportjával lefoglaltuk a busz hátsó részét, így remekül éreztük magunkat az út során :D. Volt egy kis bűvészkedés, alufóliagalacsinnal tobálózás és vicces beszélgetések :). A jókedvünket még a busz álapota sem tudta elvenni xD.

A város körüli kastélyokat tekintettük meg, gyönyörködtünk bennünk, és kertjeikben. Megfigyeltem, h mindenhol volt rózsa, nem csak a kertben, de a különböző helységekben is! Pl.: a WC-ben, amelyikben majdnem bennragadtam xD.
A Gólyák olyan "nyelven" beszéltek, ami már idegen és ismeretlen volt számunkra. Az egyik mondat így hangzott: "Maszek kis kecó" (a Károlyi Kastély), aztán: "Hesszelni a teraszon" és a legjobb kifejezés a: "retina vakság" :D.

Bár 4órára kellett volna visszaérnünk, a buszunk csak fél 6-kor gördült a suli elé. Az utolsó helyszín, a Nádasdy Kastély volt talán a legszebb, ami a berendezését illeti :). Azon belül is a könyvtárszobára tartott mindenki igényt :D.

Az kirándulás többi részét pedig meghagyom a naplómnak...

Szerelem és New York

Tudom, egy kicsit lemaradtam a mesélésben, és talán néhányatok elkeseredésére ma este sem ez lesz a fő témám.
Az előbb értem haza a moziból, és Carrie Bradshaw, vagyis már Carrie Preston hatására billentyűt ragadtam. New York felhőkarcolói, a híres divattervezők ruhái és cipői ezúttal is a női, elegáns oldalamat hívták elő :).
Carrie 20 éves korában a szerelem megtalálásáért ment a Nagy Almába, de a 40- et töltötte be mire igaz szerelemének kimodta az "igent". Ha erre gondolok, kicsit jobban érzem magam: nem vagyok lemaradva egy cseppet sem. Előttem az élet! Hiszen az ember már 20- 30 éves kora után sem fejezi be élni/ élvezni életét. 17 évesen pedig nem kell, h megtaláljam az igazit, most van itt az ideje; h szórakozzak, h minél több embert ismerjek meg :). Tehát jelen pillanatban nem bánom, h szingli vagyok, és nem függök senkitől :D. A srácok ill. az idősebb biciklis pasi az utcán így is utánam néznek, ami valljuk be: remek érzés és önbizalommal tölt el :D.

Az élet pasik nélkül is élet, bár ha nem volt szerelmes az ember élete során, akkor sosem élt igazán. Hiszen az érzések gazdag tárházában a viszonzott, IGAZ szerelem az elsők között szerepel. Kergetni viszont nem szabad, mert akkor elszalad :S. Csak hagyni kell, h egy szép napon rád találjon, és onnantól bearanyozza az életed :).
Love,
Liliomlány xoxo

Álarcosbál

Tegnap olvastam egy tök jó cikket anyum újságjában. Arról szólt, h mindannyian álarcokat viselünk, a különböző helyzeteknek megfelelően; ill. szerepeket játszunk életünk során.
Elgondolkodtam ezen, és rájöttem, h mennyire igaz. Ott van az álarc, amit szüleinkkel szemben viselünk reggelenete: gyerekek vagyunk. De aztán elindulunk a suliba, és 2 álarcot viselünk felváltva : a diákét; és azt, amelyiket barátaink felé mutatunk.

De mikor vagyunk igazán Önmagunk?
A sok maszk mögött végül is mi rejtőzünk, így sztem minden esetben van belőlünk is egy jó adag. Hiszen a személy ugyan az, csak néha a jobbik oldalát mutatja meg, míg máskor szabadjára engedheti a rosszat is :D. Azt mondják az az igaz barát, aki ismeri a rossz oldalad is, és azzal együtt fogad el. Tehát a legjobb barátainak azok, akik álarcok nélkül is ismernek minket. Akikkel szemben nincs szükségünk maszkra, h a megfelelő oldalunkat mutassuk.

Akkor van baj, ha vmelyik álarc olyannyira hozzánk nő, h már nem tudjuk levenni. Mikor az igazi énünk elveszik útközben.
Őszintén szólva furcsa így élni a napokat, h tudod, nem vagy/nem lehetsz az, aki; holott egyfolytában azt hangsúlyozzák, h "Légy önmagad!" No de melyik?

30 km...

Tegnap kora reggel fogtuk kis hátizsákunk, megpakoltuk, és elmentünk egyet túrázni. Egyik nagynéném leutazott Pestről, h résztvegyen az itt megrendezett teljesítménytúrán. Engem is ő invitált meg erre az útra, míg húgom önként és dalolva tarott velünk xD. Szegény, nem tudta még, h mire vállalkozott...

Kapásból ez első utcasarkon olyan helyre fordultunk be, ahol még életemben nem jártam, pedig már több, mint 10 éve élek a városban xD. Többek között abban az utcában is sétáltunk, ahol volt mászótársam lakik, aki tetszett alig 1éve.
A benevezettek között volt egy srác, a buszról. Egyik haverjával ment, meg egy vörös hajú csajjal. Ott kerülgettük egymást: hol elénk jöttek, hol sikerült megelőznünk őket :). Az idő nekünk kedvezett: napsütéses fülledt volt. Sikerült is lebarnulnom, de csak a kezemen: én hülye, hosszú gatyában mentem :S.
Elég hamar, kevesebb, mint 8óra alatt sikerült teljesítenünk a távot! A 120 emberből 10.-ként értünk be :D. Elhihetitek, a nap fénypontja az volt, mikor végre haza értünk, és levethettem a cipőmet! :)
Gondolom nem csodálkoztok, ha azt mondom, a mai napom lustálkodással töltöttem. Ki sem léptem a lakás ajtón. Csupán elolvastam egy 300 oldalas könyvet...:D

Itt a nyár!

Közeleg az évvége, az utolsó hajrák, de én már elfáradtam, és bemondtam az unalmast xD. Sokkal szívesebben tölteném odakinnt az időt, mint a büdös tantermekben vagy itthon a sötétben (t.i.: a redőnyöket azon nyomban le kell engedni, amint az első napsugaracska megjelenik, nehogy meleg legyen idebennt).A napfény hívogat, és én csak annyira engedhetek neki, h kiülök az erkélyre az Édes Annával :S xD. Jó, mi?

A tegnapi franciaóra teljesen elkeserített. Drága t.nőnk úgy gondolja, h NAGYON vágom a franciát, úgy, mint N., aki francia szakról jött... Kicsit letörtem nem-tudásom miatt, de hamar megfogalmazódott bennem egy elhatározás is. "Jól van. Higgyék csak azt, h nem tudok franciául. De majd szünetről visszatérve mindenki lemegy hídba a francia tudásomtól :D!"
Alakulóban van már egy sátorozás is a nyárra, szigorúan bnőkkel :). Apumnak már elkezdtem beadagolni, h a mamámhoz való utazást el kell tolni egy nappal... Hát, nem nagyon tetszett neki. De kit izgat? :D Már alig várom. Fura, de így van. Volt egy rövidke idő, mikor nagyon nem akartam elmenni, bizonyos magán okok miatt, amiket nem szertenék most ismertetni; de már egész csábítóan hat rám a 3nap balcsi- buli- őrület gondolata is:D.
VAKÁCIÓ!

Élet az Igazi nélkül

Mi van, ha találkoztam azzal a sráccal, akit nekem szánt az Ég, de az illető, nos..., nem akar kapcsolatot? Tudom, h már egyszer boncolgattam ezt, de megint szembesülnöm kellett vele :S.

Tegnap este, 1hét után, egyszerre írt rám a "Nyári Srác" és "MSN fiú" is. Ezzel eddig nincs is gond. Mindkettőjükkel szépen elbeszélgettem, minden oké volt :). Kiderült, h "MSN fiú" szakított bnőjével a múlt héten, és megállapította, h sok bennünk a közös...
Aztán éjjel megint álmodtam. "Nyári Sráccal". A rossz az, h boldog voltam ott, és utána is. Örültem abban a helyzetben, és szerintem a valóságban is minden kétség nélkül szaladnék a karjaiba. De miért nem kellek neki? Hiszen olyan rég jóban vagyunk, sose vesztünk össze (csak nekem lett elegem néha xD). Emlékszem, mikor kb 3hónapja (amikor a gépem bemondta az unalmast) több, mint 1órán keresztül beszélgettünk telón.
Én nem értem. Persze lehet, h pont azt kell megtanulnom, h az életben van fontosabb is, mint a szerelem. De akkor, most várjak rá? Szívem szerint ezt tenném, de lehet, h felesleges lenne.
Lehet az ember mással boldog az életben, mint a neki szánt, Ő-vel? Tudod, attól félek, h egy idő múlva "elveszítem". H eltávolodunk, és már nem fog érdekelni. De jelen pill.-ban ezt nem akarom. És ha most elvesztjük egymást, a jövőben találkozunk majd? Mint a filmekben... (L)

Bizonytalanság

Emlékeztek, h azt mondtam "MSN fiú" nem sokáig marad a színpadon? Nos, a dolgok kezdenek más irányt venni. Egy olyan irányt, ami félelmet ébreszt bennem.
Kb. ugyanolyan pánikban érzem magam, mint mikor az első pasim kezdett udvarolni nekem. Mikor számtalan ellenérvet találtam a "Miért ne járjak vele?" oszlopba, és azt latolgattam minden szabad percemben, h elég helyes-e. Most, h talán karnyújtásnyira van tőlem egy új szerelem, megint szeretnék elfutni. Az először olyan szimpatikus srác, elérhetetlenül sokkal vonzóbb volt. Most, h arra készülődik, h szakít a bnőjével, mert én jobb bnő jelölt vagyok (ezt azért egyértelműen tudatta), nagy késztetést érzek arra, h "megszabaduljak tőle.
Miért van ez? Gyáva lennék?

Lehet, h most hülyén fog hangzani, de bevallom, nem tudom, h elég helyes -e, és legfőkébb, mit mondanának róla a bnőim? Elég bosszantó, h ennyire befolyásol mások véleménye :S. Ráadásul még gázabb, h én, aki elméletben a "belső a fontosabb, nem a külső" elvet vallom, azon elmélkedem, h mennyire felel meg az igényeimnek. Ciki, mi?
Felháborító, h ilyen gondokat állít elém az élet. Ráadásul pont most!?

Love, love, love?!?!

Új szereplőt kell bemutatnom blogom bejegyzéseiben. Nevezzük őt "MSN fiúnak". Honnan a név? Nos, ez később kiderül. Bevezetőként annyit még; nem hiszem, h sokáig marad életem színpadán, talán még 1-2 írásomban tűnik fel.

Kb. 1héttel ezelőtt "MSN srác" megtalált egy közösségi oldalon, felvett msn-re, és elkezdtünk beszélgteni :). Nagyon jó fej, és van is mindig témánk. Tehát midnen szép és jó LENNE, ha nem lenne egy kis bökkenő (mint mindig, mindenben). Ugyanis van bnője, ő maga mondta tegnap. Még csak 3hete vannak együtt, de máris vannak gondjaik... Nekem is elpanaszolta őket.
Hogy mi lesz ebből?! Ez egy nagyon jó kérdés.


"Nyári Sráccal" sem tudom mit kezdjek. Kedden odáig jutottam, h elhatároztam: engem nem érdekel mi van vele, nem írok neki egy darabig. Abban a pillanatban rám írt xD.
Tudjátok, elegem van abból, h egyszer jófej és tök jól el lehet beszélgetni vele; máskor pedig bunkó és a viselkedésére nem találok magyarázatot.

Tehát még mindig itt ücsörgök egyedül a Szerelem Havában.

Osztálykirándulás 2.

Folytatás:
Mielőtt még jobban bele merülhettünk volna a szórakozásba az órák 10: 30-at mutattak, így elérkezett az éjjeli túra ideje.
Semmi gond nem volt, míg a beton úton mentünk a falu határában a zölden világító kis izéinkkal; csakhogy a túravezetőnk egyszer csak HOPP, eltűnt az út melletti fák között- nem kis riadalmunkra. L-el végig az elsők között mentünk, és amint kicsit is ijesztővé vált a helyzet egymás kezébe kapaszkodtunk. Így tettük meg a 2órás túrát, először hegynek fölfelé, majd lefelé. Közben én minden létező gallyban és kőben megbotlottam, ráadásul a cipőfűzőm kiködödött- megállni meg ugye nem mertünk- így a cipőmet is majdnem elhagytam xD.Az út közben olykor- olykor N vagy D elsütött egy poént, amin aztán jót röhögtünk :D.
Hulla fáradtan értünk vissza a szobánkba, és mindenkinek épp annyi ereje és melegvíze volt, h gyorsan letusoljunk :). 3 körül már majdnem mindenki húzta a lóbört, mikor koogtattak az ajtónkon. Nekem csupán csak annyi erőm volt, h megjegyezzem :"Vki kopog". B volt az, aki tőla soha nem látott sebeséggel az ajtóhoz rohant, kinyitotta és rámordult a kinnt állóra : "Mi van?" M. állt kinnt, és a sörnyitót akarta. B bejött, 2-3 percig matatott, majd visszament és az ajtóban várakozó kezébe nyomta a kért tárgyat. M. azért megkérdezte: "Nem baj, ha csak reggel adom vissza?" xD

Másnap kisvasutazni mentünk. Óriási élmény volt megfagyni azon a vackon (ironikussan értendő)! 4óra vacogás és haldoklás után azonban szebe nézhettünk az ebédünkkel. Az ebéd ki-mit- talál alapon zajlott. Mivel a faluban semmilyen normális kaja nem volt, ami ebédnek megfelelt volna; mindeki kekszet, és egyéb, hasonló finomságokat majszolt.
Du.-án 4-kor már itthon is voltunk. Bárki bármit mondd, összeségében sztem egész jól sikerült ez az osztálykirándulás :). Szted?

Osztálykirándulás 1.

Az elmúlt csütörtök és péntek teljesen összefolyt számomra. Ott volt az érettségi és az osztálykirándulás.

3-ra értünk le Bb.-be érettségi után. Épp, h csak le tudtam dobni a táskáimat a szobában, ahol B, L és V foglalt helyet nekem, utána rögötn mentünk ki egy kis vetélkedőre. Offő 4csoportra osztott bennünket és különböző, érdekes feladatokkal látott el bennünket :D, amiket olykor egy- egy dallal szakítottunk meg. A vacsorát 7-kor szolgálták fel, utána pedig kénytelenek voltunk magunknak programot csinálni fél 11-ig, ugyanis a 9-re tervezett éjjeli túra kissé eltolódott. Miután a szobánkban megittunk 1-1 pohár leót- ami M. segítségével nem sikerólhetett volna, mivel a bort nem tudtuk kinyítni- felmentünk A- hoz és Zs- hez :D. Ott már összeverődött egy kisebb csapat, a hangulat pedig egész jó volt. Ittam vagy 2 pohár Martinit kólával, míg többiek egy másik ínyencséget is kipróbáltak: málnalikőr kólával. A buli köben egyszer csak megszólat A, és indítványozta, h : "Mennjünk le szalonkát sütni" :D. Sajnos erre nem kerülhetett sor, mivel szembe találkoztunk Offővel és H-val, akik közölték, erre nincs lehetőség. Szegény A-nak le kellett mondania a sütögetésről :(.

De A nem csüggedt el, és a társaság leköltözött a kertbe, a folyó mellé. Kis idő múlva pedig a társaság létszáma is megduzzadt :). Ott próbáltam ki először a cigit. Kis unszolás hatására egyet én is elszívtam...
A frissen jöttek még igényeltek egy kis italt, mivel náluk hamar elfogyott. Ezért Zs lehozta a saját maga kevert különlegességet -aminek elfogyasztására nem nagyon volt jelentkező. Ha jól emlészem: Wisky- Vodka volt az üvegben xD. Végül fél doboz baracklével keverve ezt is elfogyasztotta a szomjas tásraság :D.

Folyt. köv. (csak nincs elég időm most)

Rend a lelke mindennek

Lehet, h ezt a bejegyzést a D-vel kapcsolatos előtt kellett volna írnom, de mindegy, így is jó lesz :D.

Nos, úgy fest "Nyári Sráccal" minden oké, és tök fölöslegesen kaptam fel a vizet amiatt a hülye kép miatt. Szombaton este ráírtam msn-en, és tök jót dumáltuk. Ő maga dobta fel a kép témát, és megígérte, h csütörtökön elhozza nekem :). Tegnap reggel pedig sok sikert kívántam neki az érettségihez, amit meg is köszönt, bár csak az egész írásbeli befejeztével. Ráadásul tegnap ő írt rám! Látta a kiírásom, h fodrásznál jártam, és megérdeklődte, h milyen lett az új hajam :D. Mondta, h kíváncsi rá, és csüt.-ön, legkésőbb megnézni.
Nektek ide írom a béke kedvéért: vállig érő hajam lett, amit ráadásul durván meg is ritkított a fodrászom :D. Ugyh pá-pá dús, kezelhetetlen haj! Persze ezúttal is kaptam még pár szőke tincset az eddigiek mellé, de a lila helyett (vagyis inkább mellé) most vörös került :).

Éjjel furcsa álmaim voltak. Elsőzör egy sáska "vert tanyát" a lakásunkban, amit bármennyire hisztérikusan kértem is, senki nem akart eltávolítani. Senkit nem zavart, engem viszont borzasztóan kikészített.
A következőkben pedig menekültem. Nem tudom ki vagy mi elől, de tudtam, h el kell tűnnöm. Egyszer a "Nyári Srác" is velem tarott.

Ez már mindennek a teteje

Ma voltam 3 órát külön angolon. 6-ossal akartam hazajönni, de anyum szólt, h ők is városban vannak, vigyem haza a táskáját, míg ők kikísérik hugom egyik bnőjét. Így is történt.

Gondoltam oké, majd elérem a 20-ast, pont jó. Ez a busz 2 megállóval azelőtt fordul, h én felszálltam volna rá. Hamarabb értem a megállóba, így pont láttam, h a szemközti megállóban megáll. A busz hátuljában 2 srác ült, engem pedig elöntött az érzés, h az egyikük D. De ezt megpróbáltam kiverni a fejemből, és azt mondogattam, h úgyis leszállnak a fordulóban. 5perccel később a busz megjött, felszálltam rá és mit gondoltok kit láttam? Igen, a női megérzésem tökéletes volt: D ült ott. H az egész még kerekebb legyen E is felszállt a buszra egyik bnőjével. Én hátra mentem, de nem közvetlenül D-ék elé, hanem 3-mal előttük leültem, mögém pedig E. E köszönt nekik, odament puszit adni D- nek is. Azért mikor ült, és puszit adott nekem is a fülembe súgta, h :" Fura ez a szitu." Kérdeztem mire gondol, mire ő:" Hát, h veled is, meg velem is kikezdett, és most itt ülünk egy buszon!" xD Jah, az volt. Főleg, h D ezúttal sem vett rólam tudomást. Nem köszönt, semmi. Fontolgattam, h oda megyek hozzájuk, de végül még csak nem is ott szálltam le. Oké, el kell ismernem, h haverjával volt, és angolról dumáltak, elég elmélyülten. Miután leszálltam, egyből K-t hívtam :).

Anyum szerint jól cselekedtem, de K szerint simán oda mehettem volna; h "Hello", aztán jeleznem, végül leszállnom. Nekem is eszembe jutott, csak nem tudom... Olyan fura volt, csupán a tény, h Ő ott van veszélyezett. Éreztem ahogy a lábam megremeg meg minden.
Lehet, h ez a célja ezeknek a ritka "látásoknak", h megtanuljam lazán kezelni? H oda merjek menni, nem pedig csendben meghúzni magam, és várni a csodát?

"Mielőtt véglek elmegyek..."

Jelentem, vége van. Elrepült ez az év is, elballagtak (bár még csak "bolondan") a végzősök. Nincs mese, "Nyári Sráctól" végleg el kell búcsúznom.

De ezt a bejegyzést most nem a szomorkodásnak szeretném szentelni :). Hiszen ma volt a bolondballagás, ráadásul csak 11- ig kellett bennt lennünk :D.
Kicsit csalódott voltam első óra után, mivel reményeimmel ellentétben egyik osztály sem járt még nálunk. Aztán 2. óra felénél bedörömbölt az első osztály :D. És kik voltak? Az az osztály, ahova a "Nyári Srác" jár :)! Miután az Ő szerepe véget ért mellém állt be :)...

A második osztály egy komplett cirkuszt hozott el közénk :D. Volt ott sellő, állatidomár, hastáncos FIÚK és miegymás :D
Majd jött egy "zenés műsor", ahol különböző celebek "villogtathatták" meg ének és... egyéb tudásukat xD.
Végül pedig megtáncoltattak minket.
Az idei szerenád is szép volt az udvaron. Egyes tanárok könnyekig meghatódtak, miközben a diákok az ablakokból lógva próbáltak néhány hangot/ akkordot elcsípni :D. Több- kevesebb sikerrel. Mi V-val lementnük az udvarra, az éneklők mögé.

Anyum elment egy kisebb összejövetelre ma este, ugyh húgommal ketten vagyunk. Vele mentem el orgonát "lopni" közterületről xD. Hnapra lesz, a ballagóknak. Szóval jó ügy érdekében :D!

U.i.: kép még mindig nincs :(

"I wish I could be as cool as you"

Tessék, az ember lánya azt hiszi, h minden megy a rendes kerékvágásban, tök nyugiban. De aztán bumm, és jöhet a kiakadás.
Oké, lefordítom magyarra. Vagyis elmesélem a történetet, ami annyira kiborított.
"Egyszer volt, hol nem volt..." Na jó, csak vicceltem :D Szóval...

... a Nyári srác idén elballag és ígért nekem is egy képet. A héten kezdte osztogatni őket, és tessék, É az első napon kapott! De ez hagyján! Francián mondja nekem: "Lehet, h utálni fog, de nézd! Kaptam képet a Nyári Sráctól!" És elővette a képet. Utána pedig elmesélte, h is kapta meg. Kérdezem én, jogosan kaptam fel a vizet??? IGEN! Naná! Ráadásul ma én is összefutottam a Nyári Sráccal, köszönt is, de ennyi. Szépen elsétált. Őszintén szólva elég szarul esett. Kár, h nem mehettem oda, lekeverni neki egyet. Vagy vmi... Mi van, ha nekem nem is fog adni? Pedig én nem jártam a nyakára érte, mint É, és ő kérdezte meg, h akarok-e. Ez annyira nem fair :(.

De tegnap egy pozitív dolog is történt, vagy h mondjam? :)
Külön angol után szállok fel a buszra, közben azt gondolom, h: "Ilyenkor úgysincs senki a buszon, főleg velem egykorú". Utána meg leesik az állam, mert a busz csurig van, végzősökkel. El sem fértünk, valószínűleg szerenádozni mentek. Ráadásul páran már a buszon elkezdtek alapozni xD. Nah, nekik tuti jó éjszkájuk volt.

2 nap, és a Nyári Srácot többet nem látom ÚGY a suliban :(. Mi lesz a kép- üggyel? Nos, majd kiderül...

Szerelem van a levegőben

Itt a tavasz, itt az idő a szerelemre. Ezzel mindenki így van. Elég csak végig sétálni suli után a főutcán, h erről meggyőzödjön az ember.
Tegnap este, az S- ben láttam, h mennyire szerelmes M. É-be. É viszont csak baráti érzéseket táplál iránta, plusz a korkölünbségre hivatkozva nem akar járni vele. Sajnálom M-et, hiszen É rengetegszer megöleli, puszit ad neki, de mindezt anélkül, h gyöngédebb szálakat táplálna iránta. M pedig hősiesen állja a sarat. Azt hiszem mindenki ismeri a mondást, miszerint:

" Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd."

Pedig M helyes, jófej és vicces. Én É helyében nem tétováznék egy percig sem. Így is szívesen venném M udvarlását :).

Ma görkorizni voltam anyuval itt, a szomszéd utcában. Nagy meglepetésemre megint ugyanabba a srácba "futottam" bele. Ó, h őt még nem említettem? A bácsinak, aki megjavította a gépünket, neki az egyetlen fiacskája. Körübelül velem egyidős. Egy suliba is jártunk még 4.-ig. 1héttel ezelőtt O. temetésén láttam, de ott úgy tűnt, nem ismert meg. De ma délután köszönt, mikor elment mellettünk. Meg is lepődtem. Helyes srác, magas, és még mindig jófejnek tűnik. Be kell vallanom, 8évesen is tetszett nekem; de aztán sokáig semmit nem hallottam róla. Megpróbáltam megkeresni vmelyik közösségi oldalon, de még nem jártam sikerrel. Lehet, h ennek így kell lennie?

Party az élet

Ahogy fogyatkozik a suliban töltendő napok száma, úgy fogyatkozik a tanulnivaló is; és ez határozottan fura.
A hét utolsó két napján össz-vissz 20 diák koptatta az osztáypadokat minálunk. Ugyebár, voltak egyesek, akik külföldre távoztak, mások pedig a legnagyobb bulin vettek részt az országban, ami 2évente kerül megrendezésre. Sajnos a tanárok egy része még így sem könyörült rajtunk, és minket, ottmaradottakat kínoztak. De voltak jófej tanárok, mint a mi drága hittan tanárunk; aki felidézte számunkra gimmnáziumi éveinek szép emlékeit.

Tegnap este megint elment a szokásos banda billiárdozni. Törzshelyünk zárva lévén, most az S-be mentünk. Ezelőtt még sosem jártam ott, és sztem tetszetős egy hely :). Elég sokan járnak oda péntek esti kikapcsolódásképp, ráadásul a legtöbben korombeliek.
Odajutásom is elég vicces volt, legnagyobb részben a társaságnak köszönhetően :D. É ugyanis késett, így nem ment edzésre, és inkább a kocsmába jött. M sem volt, akit még jól ismerek; így S-re bíztak, aki erről mindaddig nem tudott, míg meg nem jelentem edzésen és közöltem vele az utasítást :D. S kocsival vitt el hármunkat (rajtam kívül még 2srácot) a törzshelyünkre. Mikor ki akartam szállni, meglepetten tapasztaltam, hogy az ajtóm nem nyílik. Már a két srác kiszállt, és S is készülődött, mikor zavartan megkérdeztem: "Ciki, hogy nem tudom kinyitni az ajtót?" S hátranézett, majd válaszolt: "Jah, eléggé." De M (az egyik írtó helyes srác, kár h van bnője :S) a segítségemre sietett, és kinyitotta előttem az ajtót :D xD. Nem sűrűn ülök autóba, de tessék, akkor is ilyen történik!
Megint 10-et ütött az óra, mire hazaértem. Még szerencse, h anyu nem bánja, sőt, ő maga biztat a "bulizásra" :D. Ráadásul K.-val kedd este is szeretnénk koncertre menni.

Az élet apró meglepetései

Szánom- bánom bűnömet, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a blogolást. Ezuttal viszont nem ígérek semmit, a bűn- bevallás után, mert nem garantálom, h be tudom tartani. Én pedig azt vallom: "Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó".

Az embert bármikor érhetik meglepetések az életben. Lehetnek pozitívak és lehetnek negatívak. Lehetnek hatással az illető életére, de okozhatnak csupán- csak aprócska fennakadást a megszokott rendszerben.

Vasárnap, ebéd után anyuval sportcipőt húztunk és elmentünk egyet sétálni a városon kívül eső dombocskához. Az idő tökéletes volt: a nap sütött, a madarak csiripeltek, és emellé még enyhe szellő is társult. Már az út felénél jártunk, mikor a réttel/mezővel határos erdőben kiszúrtuk, h katonák rohangálnak :D. Nem vicc. Terep színű cuccban, fegyverrel a kezükben (gondolom nem volt megtöltve, mert csak gyakorlatoztak) ott rohangáltak az erdőben. Azt gondoltuk anyuval, alkalmazzuk a híres mondást, miszerint: "Jobb félni, mint megijedni"; így hát gyorsan arrébb is álltunk.
A másik ilyen furcsa meglepi az volt, amit tegnap reggel fél 8kor( tehát félkómássan) láttam. Épp szálltunk le a buszról egyik bnőmmel, mikor velünk szembe kiszúrtam az egyik végzős, nagydumás, kemény srácot. Már magába ez is meglepő volt, hiszen sosem jár arra, ő bejáros, tehát p.u.-ról jön, de ez hagyján. Kézen fogva sétált egy kis, elsős fiúcskával, akinek a másik kezébe egy nagyobbacska fiú kapaszkodott. Hát hallod, le kellett volna fényképeznem! Ez óriási volt :D. Mindezek mellett pedig köszönt nekem!

Szeretem az ilyen meglepetéseket, hiszen ezek teszik a mindennapi életünket érdekessé és olykor mulatságossá :)

Búcsúzunk...

Ez a hét elég fárszató volt, ugyh épp itt volt az ideje, h vége legyen.

Kedden este anyuval mécsest gyújtottunk, és együtt sírtunk. Megnyugtató volt, h ott ült mellettem, fogta a kezem és megnyugtató dolgokat mondott. Valóban úgy lehet a legkönnyebben túltenni magunkat a fájdalmon, ha hagyjuk, h elárasszon minket, könnyekre fakasszon, majd ha megéltük, távozik.

Csütörtökön reggel misére mentem K.-val, amit Olivér emlékére tartottak. Utána pedig megírtuk a különbözeti vizsgát angolból.

Pénteken első órában a szóbeli vizsgára is sor került. Meg voltam róla győződve, h elrontottam, hiszen az első mondatomba belekeveredtem. De 5ös lett!
Du.-án sportcipőt vettem, majd billiárdozni mentem É.-ékkel. Elég jól sikerült a "buli", és a végére elég jól belejöttem a billiárdozásba is :D. Meg is nyertem az egyik kört!

Ma délután volt Olivér temetése. Rengetegen voltunk jelen, a temetés pedig igazán szép volt. Olivérnek hatalmas baráti köre volt, nem is akármilyen típusú. Tudod, ahogy ott álltunk a délutáni napsütésben, feketében, mindenki a szemét törölgette, én pedig arra gondoltam, h "vajon az én temetésem is lesznek-e majd ennyien?" Leszek olyan jó ember az életben, h ennyien szeressenek majd elköszönni tőlem, lesz ennyi barátom? Nos, majd kiderül, hiszen van még időm. Ez az eset, pedig sok embert elgondolkodtatott, és talán ugyan ennyinek fel is nyitotta a szemét. Ilyenkor jövünk rá, h mi csak aprócska porszemek vagyunk ebben az óriási világban; és sajnos nem mindig segíthetünk, és változtathatunk, akármennyire akarjuk is.

Tudod, a legfájdalmasabb, ami a legjobban megérintett, az a felirat volt: "... 17 évet élt"

Sosem felejtelek el!

Szeretnék röviden megemlékezni volt osztálytársamról és évfolyamtársamról, aki tegnap reggel hunyt el. Nyugodj Békében Olivér. Mindig emlékezni fogok rád.

Rövid jövő

Megkezdődött a visszaszámlálás. A hetek őrült gyorsasággal telnek el, mire eszmélsz, már a következőben téblábolsz.
A nyár közeledtével mindig elfog az a sajgó érzés, h vminek vége szakad. Idén ez még rosszabb. Hiszen az angol érettségi tortúrája mellett azzal is szembe kell néznem, h jövőre mi ballagunk. Hipp- hopp elrepült 4év. Búcsúzni pedig senki nem szeret. Ilyenkor akarva- akaratlanul előkerülnek a könnyek és az emlékek.
De a búslakodásra inkább az késztet, h elmegy a Nyári Srác is. Eddig azért suliban találkoztunk, láttam; de ha elballag? Elmegy és itthagy. Lehet, soha többé nem is találkozunk, és egyre kevesebbet beszélgetünk majd. Hisz bármi jó is vki társasága, az idő és a távolság kikezdi ezeket a kötelékeket, hacsak nem meghatározóan erősek. (de kíváncsian várom, h mi lesz a tablóképpel, amit ígért...)

Persze a végső végig még sok időm van. Ott az osztálykirándulás :D, amik mindeddig egész jól alakultak. Aztán persze a szülinapomról se feletkezzünk meg. Igen, megint eltelt egy év, és lassan 17életévvel büszkélkedhetem :D. A tervemet, h a közeli parkban ünneplem barátokkal, persze elfújta a szél :S :(. Mondjuk a legfőbb gondot az jelentette volna, h kik lettek volna a barátok... Lehet, h ez durván hangzik, de most csak 2-3 emberre tudnék rábökni, akiről tudom, h szívesen eljönne, és akivel én is jól tudnék szórakozni.

P.S.: D.nek bnője van. Már kirakta a "kapcsolatban" címkét, és egy szívet is msn-re... (h őszinte legyek, gőzőm sincs már milyen érzést vált ez ki belőlem)

Hogyan tovább?

Bár még 1év hátra van a gimiből, már mindenki azon kattog, merre tovább?
Nem elég, h a suliban egyfolytában azt hallgatom, h: "Jövőre az érettségin..." még a család is azt kérdezgeti folyton, h: "És hova mész? Mit fogsz tanulni?" A válaszom pedig mindig a következő: "Hát... még nem tudom...". Erre aztán mindenki elkezdi a saját tanácsait osztogatni, és egymást túlharsogva meggyőzni, h mi lenne NEKEM a jó.

Az a baj, h amikhez kedvem lett volna, azokról mind le kellett mondanom különböző okokból. Először rendezvényszervező szerettem volna lenni, de ez a pálya kicsiny hazánkban nem épp egy jövedelmező állás :S. Aztán jött az az ötletem, h elmegyek anglisztikára, és fordító leszek. De ez se épp egy életre szóló, biztos munka lenne. De ezeken kívül is van pár dolog, amit szívesen csinálnék. Tegnap pédául a Szex és New York hatásásra az írás iránt újra lángra lobbant a lelkesedésem. De kérdem én, nincsenek már elegen? De igen. Tehát, hacsak nem tudok vmi hihetetlenül lenyűgözőt felmutatni, ez sem lesz a nekem megfelelő pálya. A minap pedig arra jutottam, h jó lenne emberekkel foglalkozni. Beszélgetni velük, és segíteni megoldani a problémájukat. Tehát pszichologus. De legyünk őszinték: az embernek bőven elég a saját problémája. Vadidegeneké pedig pláne nem szükséges a gyűjteménybe.
Ohh, majd elfelejtettem. Már az a gondolat is felmerül bennem, h külföldön is körül lehetne nézni. Mármint, h ott vmi egyetemre. Persze ez ellen mégtöbb érv szól, szóval mondanom sem kell: felejtős.

Tehát továbbra is csak ülök itt, és azon agyalok, h MERRE TOVÁBB!?

Irigylésre méltóak !?

Hogy van az, h ha az ember nem szerelmes, akkor szinte alig történik vele valami? Hacsak nem Bridget Jones... És úgy fest, én nem vagyok az. Így viszont elég nehéz blogot írni :S.

Azt hiszem én nem vagyok az a fajta, aki vonzza a pasikat és a veszélyt. Hogy őszinte legyek, kicsit bánom ezt, mert így akár a fejem tetejére állhatnék, akkor sem történne semmi...
De miért csak pár embernek adatott meg az izgalmas, partikban bővelkedő, pasikat- könnyen- meghódító élet? Lehet azért, mert ők lazán veszik az életet. "Szombaton reggel sétálni haza? - Nem gond! Házibuliba menni anélül, h bárkit ismerne?- Nem para!" Irigylem ezeket az embereket. Úgy sétálnak végig az életen, mintha csak a kifutón lennének: minden szem rájuk szegeződik, de őket ez nem érdekli. A kisujjkat sem mozdítják, de minden az ölükbe hullik.

Láttátok már a VIVÁn a Sweet Sixteen-t? Azok a csajok elkényesztetettek; megszokták, hogy amire csak rápillantanak az az ővék lehet. A bulijukon pedig mindenki ott akar lenni. Fogadok, az ott lévők felét nem is ismerik, ráadásul igaz barátaik sincsenek. Megéri a mennyei külső és a pénzben úszkálás a normális élet hiányát? Naná. Bizonyos szempontból...
Én meg még egy helyes, normális srácot sem tudok megszerezni a suliból, nemhogy a világ legcukibb srácát!
Igazából az emberek nem fordítanak elég időt arra, hogy megismerjék a másikat. Lehet, ha hagynák az illető elég szépen ki tudna bontakozni, és kiderülne, h nem is annyira lúzer vagy épp butuska.

"Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni." by: Alyson Noel
"Túl rövid az élet ahhoz, hogy más légy."- by: Step up 2

Légből kapott szombat este

A szombat du.-i filmmaraton (Lagzi randi, Karib tenger kalózai 2, és az Oscar díjátadás 1/3) után K. telefonált, h mennyünk be a városba.
Kicsit meglepődtem, mivel úgy volt, h K. o.társaival megy be. De mint kiderült, tűz volt ott, ahol az a csaj lakik, akivel ment volna. De ez még semmi: szegény csajt kórházba vitték füst mérgezéssel :S. Ez azért durva...
Fél 7kor találkoztunk, és besétáltunk. A város- nagy meglepetésemre- totál kihalt volt. Bementünk az egyik kávézóba, mivel K. ragaszkodott hozzá, h melegszendvicset egyen. Jó rég beszélgettünk már, ugyh volt mit megosztanunk egymással :). Kb. 1órával később átmentünk a T.-be :D. Bár elég felkapott szórakozóhely hírében áll, ezúttal az sem bizonyult túl zsúfoltnak. Konkrétan alig lézengtünk 10en bennt. De mit volt mit tenni, ha már idáig eljöttünk, beültünk egy italra. K.- nak a Leo, nekem pedig a Jin tonic tette meg a kívánt hatást. Perceken belül oldott lett a hangulat, és minden hülyeségen röhögtünk :D. Sajna ez azzal járt, h éreztem a fejem, és kicsit szédültem is. Kibeszéltük K. expasiját, és az összes többi srácot... Kifelé a T.-ből, 2rendőrrel futottunk össze, de szerencsére hagytak minket "eliszkolni" xD.
Anyum kicsit kiakadt, mikor meséltem neki, nem is értem miért :S. Most az nem tetszett neki, h jól szórakoztam, vagy a helyszín vagy mi?

Péntek este hívtak koncertre is. Megint egyik haverom zenekara játszott, csak sajna nem a városban :S. Bár lett volna fuvarom (oda- vissza) ezt É nélkül nem akartam megkockáztatni (É versenyen volt).

Levél

Mióta megtanultam írni, arra vágytam, h legyen egy levelezőtársam. Valójában nem az írás szeretete szülte ezt a vágyat, hanem az mámoros érzés, mikor meglátod a borítékot ott feküdni a postaláda alján.
Meglátod, és tudod, h neked jött. Csak és kizárólag neked szól. Igen, vki gondolt rád :). Benyúlsz érte, és kezedbeveszed a hófehér, "titkokat" rejtő kicsiny téglalap alakú papírtokot. Elvonulsz vele egy csendes kis helyre, és lekucorodva kibontod a borítékot. Mintha új levegő áramlott volna a szobába, és izgatottan olvasni kezded a lapot átszelő ezernyi betűt, amik katonás rendben sorakoznak, kézenfogva, szépen egymás mellett. Kell ennél több?

Imádtam azt az érzést, míg egy- két évre megadatott. De ennek meg volt az árny oldala. Ugyanis akkori legjobb bnőm, K lett a levelezőpartnerem, aki családjával külföldre költözött 3évre.
Ezúttal reményeim szerint sikerül külföldi (e- mail-es) levelezőtárs(ak)ra találnom. Am. mennyi levél/ idő mondhatjuk vkiről, h levelezőtárs?

A levél volt az első mód arra, h az emberek kapcsolatot tartsanak egymással. Mindenkinek volt saját levélpapírja és pecsétje. Oldalakon át számoltak be az emberek egymásnak a történtekről. Például Jane Austen regényeiben, a Büszkeség és balítéletben.
Manapság ez kicsit egyszerűbb és gyorsabb. Csak odaülsz a gép elé, és írsz egy e-mait, ami 3percre rá már meg is érkezik a másikhoz.

Szóval emberek, a "távközlés" egyik új korszakába érkeztünk. Megszüntek a falak, hát használjuk ki xD.

Briginek ajánlom:)

Épp most megy a Tv2-n a Szuper exbarátnőm című film, ugyh pár mondatot szentelek neki is:D.
Uma ez alkalommal egy kissé hibbant, de szexi szőke szupercsajt játszik, aki a levegőben röpköd, rablókat fog el és rakétákat térít el. Tedd a kezed a szívedre, és úgy válaszolj: Akarsz te is ilyen tökéletes lenni- persze a hibbantság nélkül? Annyira jó volt az a ruhája, amit az első jelenetben viselt! Az a fekete ruha, térdig érő csizmával. Olyan nekem is kell xD!! Na jó, ennyit Umáról.

Tegnap du-án anyuval összekaptuk magunkat, és elmentünk shoppingolni :). Végigjártuk az összes nagyobb boltot, cipők és ruhák között töltve a du-ánt. De megérte :D! Szert tettem egy írtó kényelmes, de szexi magassarkúra, és egy kék rövidujjú ingre :).
Mire hazaértünk már nem éreztem a lábaimat, de erőt vettem magamon, és megjutalmaztam magam egy kis finomsággal :D- amit anyunak is el kellett készítenem.

Képzeld B, összeszedtem minden bátorságomat és én írtam 3embernek a levelezős honlapon :). Egyikük válaszolt is már...

Bye B, hnap a suliban :D

Jó reggelt napsugár!

Végre megjött a tavasz! :)
Ha eddig még nem tűt volna fel vkinek, visszatért a napsütés, és minden nappal egyre melegebb reggel köszönt ránk.
Furcsa, de mintha a jóidővel az emberek jókedve is visszatért volna. Sokáig tartott ez a tél; hozott havat és hideget eleget. De már őszintén szólva kezdett kiborítóvá válni a sok vastag pulcsi és - zokni :S. Bár sok ember tagadja, a tavaszt nem lehet nem szeretni! Ez az ideális idő. Már nincs túl hideg, de még nem is sülsz meg odakint. A fák újra zöld ruhába bújnak, és a virágok is elkezdik a szirmaikat bontogatni.

A tavasz a megújulás ideje. Nem csak a természetnek, de nekünk is. Az ember nem tud nyugton maradni ilyenkor. Hogy mennyi mindent lehet megújítani? Az csak rajtad áll. Vagyis nem teljesen. Régi kapcsolatokat egyedül sosem fogsz tudni megjavítani. Hiszen ami eltört, megragasztva sosem lesz a régi. Persze ott a lényeges kérdés a háttérben: Akarod-e egyeltalán?

Do it better!

"Miért kell mindig az, ami éppen nincs? És ha nálad van már, miért nem kincs?"

Be kell látnunk, h sosem vagyunk elégedettek. Mindig többre, szebbre és jobbra törekszünk. Nem csak tárgyakra gondolok, hanem emberekre, önmagunkra is. Ennek az oka lehet a 21. század: a csúcstechnológia, és a társadalmi elvárások. De ezek csak mind rátesznek egy lapáttal az emberek azon tulajdonságára, ami mindig a jobbra ösztönöz bennünket.

Ha az emberi kapcsolatokat nézzünk, akkor nem kell messzire mennünk. Mindenki ismeri a pasik "vadász ösztönét". Általában azt a részt élvezik a legjobban, amikor meg kell hódítani a lányt. Ha pedig már megvan, a kapcsolatuk egy idő után elkezd laposodni. Ez persze nem a srácok hibája, félre ne értsetek!

Azt hiszem az elmúlt 2év során profi randizóvá léptem elő. Mindig csak egyszer- kétszer találkoztam egy sráccal, aztán utána már nem kerestük egymást. Olyan igazi, komoly kapcsolatom nem is volt még. Az ex- emmel is csak 2 és fél hónapot jártunk.

Nem tudom megfigyeltétek-e már, de a lányok mindig a "rossz fiúkra" buknak. Vajon ennek az oka, a már előbb említett vadászat élvezte, amit mi detto annyira élvezünk? Vagy az az izgalmas, új világ, amit egy vad srác gondolata hordoz magában? Mert lássuk be, " Anyuci Kicsi Fia" nem ér fel egy tucat koncerttel, és házi bulival!

Ha a srácok szemszögéből nézzük viszont, akkor az üres fejű, szőke cicababák a leginkább kelendőek. Legalábbis a tizen évesek korosztályában. Talán azért, mert ők nem igényelnek sok erőfeszítést. Bár a lécet náluk is meg kell ütni...

Vajon ez a jobbra- törekvés jó vagy rossz irányba sodor minket?

Esküvő- örület

Azt hiszem nem mondok nagyot, ha kijelentem, minden lány arról a napról álmodozik, amikor óriási, fehér, habos ruhában végiglépked egy templomban az oltárig. Oda, ahol álmai pasija várja és egy új élet küszöbére lép. Oda, ahol elhangzik az egész életre szóló, boldogító Igen.

Anyummal pont ma beszélgettem erről. Ő azt mondta, az ővé nem olyan volt, amilyennek ő akarta. Csupán hagyta, h történjenek vele a dolgok. Még a csokrát sem ő választotta ki, a ruháról nem is beszélve. Megmondtam neki, h én biztos nem hagytam volna, és ha oda kerülök minden úgy lesz, ahogy én akarom. Ha épp ahhoz lesz kedvem, h egy kastélyban esküdjek örök hűséget, és meg is engedhetem magamnak, akkor az lesz.

Pont most olvasok egy nagyon jó könyvet, Katie Fforde: Száz boldog esküvőm. A főszereplő Sarah álmaim egyik munkáját végzi: esküvő szervező. Persze egyesek számára ez szörnyen hangozhat. Másoknak segíteni, h álmaikat valóra váltság? Végignézni mások boldogságát, mikor lehet, h te korántsem vagy boldog?
De nekem leginkább az a része tetszik az egésznek, h nem egy irodában kell az embernek a napot töltenie, hanem mehet jobbra- balra. Egy ruhapróbára, helyszín- szemlére, vagy egy esküvőre :). Egy csomó emberrel kerülhetek kapcsolatba, ami szerintem tök jó. Kár, h kicsiny országunkban ez nem egy elterjedt foglalkozás. Nem sokan fizetnek azért, h vki helyettük elsimítson mindent. Szóval erről az álmomról pár éve már letettem.

Jó pár film is készült, ami az ő életükbe enged bepillantani. Pl.: Boldogító igen, vagy nem; Szeretném, ha szeretnél; és a 27 idegen igent is ide sorolhatjuk.

A zöld szemű szörny

Hát megint utolért a Féltékenység. A kis zöld szemű szörny, ami a legváratlanabb pillanatokban kerít hatalmába. Sajnos elkerülni nem lehet.
D-vel kapcsolatban. E msn kiírása láttán. Tegnap azt írta ki, h "D(L)...:(". Ma pedig "D(L)". Szted ez véletlen?

B. szerint: "

mert úgymond vesztesnek érzed magad

nem feltátlen azért, mert szerelmes vagy

tudod a szerelmes férfi féltékeny, de a lányok szerelem nélkül is azok"

D-t tuti nem szeretem, mert már 2hónapja nem beszéltem vele, így pedig nehéz érzelmeket fennt tartani; de itt van bennem az a vágy, h megmutassam, jobb vagyok, mint E. D pedig hülye, ha őt választja. De nincs rá mód, h megtegyem :(.

B.: "

én a helyedben leszarnám

megmutatnám, h nem vagyok olyna kis nyuszika, és felszednék egy 55x jobb pasit és csá"

Persze tudom milyen D, senki mellett nem marad sokáig. Tisztában vagyok azzal, h gonosz, önző dolgog, amit most leírok, de: remélem nem jönnek össze, SOHA.

Tényleg ilyenek lennénk, mi csajok? Képesek lennénk nőtársunkak rosszat kívánni, csupán azért, mert nekünk nem jött össze? Vagy inkább ez azon közös emberi tulajdonságaink egyike, ami pasikban és csajokban egyaránt megvan?

Az enyém?

Érezted már úgy, h vmi (jelen esetben inkább vki) a tiéd, aztán jön vki, aki elveszi tőled? Nem tudod miért, esetleg mert szebb vagy jobb? Te pedig kénytelen vagy szótlanul tűrni, és csak csendben remélni, h elbukik, te pedig visszakapod, amit jogosan v. jogtalanul, de a magadénak tartasz?
Miről is beszélek? H pontosan értsétek, elmesélem a történetem:

Múlt szerda este pont azon gondolkodtam, h felhívm K-t, és feldobom, h mennyünk el bulizni pénteken. Nos, 2perc múlva megszólalt a telóm, és K volt az :D. Megkérdezte nem akarok-e koncerte menni pénteken a város egyik legfelkapotabb helyére, az E- be xD. Szóval ezt lefixáltuk, anyumnak is szépen adagoltam, h este 9-kor megyek el, és majd csak hajnali 2körül jövök.
Mikor odaértünk még alig voltak páran az E-ben. K javasolta, h üljünk le az egyik kanapéra, miután ladtuk a kabátjainkat. Hát ez nem bizonyult jó ötletnek. Bár tökéletesen szemmel tudtuk tartani a beérkezőket, majd' megfagytunk az ajtó mellett, amit percenként nyitogattak xD. Nem baj, mi rendíthetetlenül fagyoskodtunk a megszerzett helyünkön vagy 30percig.
A kanapéról tehát tökéletesen láttam, amint D besétált. Mondanom sem kell, a szívem egyből gyorsabban kezdett kalapálni. De D egész este nem vett észre. Vagyis nem jött oda köszönni, pedig néha mintha felém nézett volna. De lehet, h csak nézett, de nem látott. Jah, és egyszer elsétált mellettem, mert az előttünk lévő pároshoz igyekezett :S. K közben folyamatosan arra bíztatott, h mennyek, és köszönjek neki. Már megbántam, h nem tettem meg :(.

Azt est során az is kiderült, h E-vel (egyik évfolyamtársam) is kikezdett 3 hete. De a csaj nem hagyta magát: utána is beszéltek, koncerten is odament hozzá stb. És ez szarul esik. Miért csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
E azonban azóta mindig mosolyog, ha suliban találkozunk. Ez most vmi kárörvendés vagy mi?

Egyébként ezt nem értem. Már megint pont elfelejtettem D-t, erre tessék. Valamiért nem akarják, h túljussak rajta. Lehet, vmi céljuk van. Tennem kellene vmit? Már sok minden eszembe jutott.
Van még egy jó kérdésem: Ki fogja ezeket megválaszolni nekem? xD :D

Röviden tehát...

Emberek, újra van gépem!:D Most aztán nem szabadultok tőlem :P. Az eltelt 2, 5 hétben tanultam pár dolgot, és a mély vízből is sikerült kimásznom.

Először is megszabadultam a depis hangulattól, de nem annak a segítségével, akire gondoltam. Anyu volt az, aki segítő kezet nyújtott, és zsepiket, mikor egyik este minden fájdalmamat kiadtam magamból. Rájöttem, h nem másokban, hanem magamban kell a hibát keresnem. És mint tudjuk, önmagunkon változtatni a legnehezebb.
É-vel is rendeződtek a dolgok, vagyis magamban elsimítottam őket. Még biliárdozni is voltunk egyik péntek este:D.
Életemben először én is kipróbáltam a biliárdot, ami egy külön műsorszám volt xD. De nagyon jól éreztem magam.

A Nyári Sráccal pedig 1 és negyed órát beszélgettem egyik este mobilon. Akkor is csak azért tettük le, mert anyum berotott, h: "A zsebpénzedből fogom kifizetni a számlát!" :D.

K-val is voltam koncerten múlt pénteken, 2kor értünk haza. H ott mi minden történt, arról majd később számolok be.

A remény

Az ember sokszor érzi úgy, h a feje felett összecsapnak a hullámok. Hogy a parttól távolodva, egyre nehezebben marad a felszínen, a mélység húzza. És ha egyszer felnéz, már csak a kék víztükröt látja, melyen a napfény játszik még.
De ilyenkor kell lennie egy megmentőnek. Egy másik embernek, aki alábukik érte, és segítő kezét felé nyújtja. Az erős kéz pedig lassan a felszínre húzza. Körülötte fényesebb lesz minden, ahogy a sötétségből emelkedik a Nap felé. Mélyet lélegzik a friss levegőből, és újra boldogan néz az életre. Sikerült. Megszabadult minden rossztól, ami a mélybe rántotta.

Én még mindig a víz alatt vagyok, de van egy jelöltem/ egy sejtésem, hogy ki lesz a megmentőm. Mindig akkor "jön", amikor a leginkább magam alatt vagyok. Bár nem tud róla, mindig megnevetet, és jó kedvre derít :). Tehát van esélyem, hogy a felszínre jussak, csak még azt nem tudom, hogy mikor leszek teljesen, és véglegesen a levegőn újra...

U.i.: Kapok tőle tablóképet:).
U.i.2: Ha érdekel ki Ő pontosan, csak gondolkodj józanul, vagy kérdezd meg :D!

Baráti bonyodalom

Lehet kezdek paranoniás lenni, de tök olyan érzésem van, mintha az eddig hitt összes jó barátom "feladott volna".
Ma 2× találkoztam É-vel, és mindig olyan szomorú, sajnálkozó szemekkel nézett rám. De nem tudom miért.
L-el összefutottam suli után, és egy jót beszélgettünk a szélfúvásban. Szóba kerültek a pasik, elsősorban az exek, és kiderült, h É úgy gondolja, én még mindig bele vagyok zúgva a volt pasimba, Z- be. Tegyük hozzá, h Z egy időben tök jófej volt, és mindig megállt 1-2 percre beszélgetni. Az utóbbi időben (mióta É-vel megint "legjobb barátok"), mintha kerülne :S...
Ami tény, h nagyon szarul esik az az, h É előttem állandóan Z-ről dumál. H "így a legjobb haverom, most ezt csinálta Z stb." . Ráadásul állandóan a termünk előtt állnak szünetben, és ott dumálnak. Sztem nem ilyen egy valódi bnő...
Sz- szel pedig pénteken reggel összevesztünk. Egész nap egy szót se szóltunk egymáshoz. Moziba se jött el, de azt nem bánom. N- nel jól szórakoztunk :D. A mai nap is döcögősen indult vele kapcs- ban, és a vége se lett húú de fényes.

Hadd tegyek fel hát megint egy kérdést: MI A HIBA BENNEM?* :O

*A helyes megfejtők között egy "Örök Hála" csekket sorsolunk ki.

Igaz barátok

Az első legjobb barátnőmet még a homokozóból ismerem. Itt laktak ők is a lépcsőházban, a szüleink is jóban voltak egymással, így elkerülhetetlen volt, h mi is jóban legyünk. Nagycsoportos korunkra még egy oviban is kötöttünk ki, és a sulis éveket is osztálytársakként kezdtük meg. Aztán neki sorban születtek a tesói, már 3an voltak, mikor elköltöztek egy közeli faluba, ahol gyönyörű és óriási családiházat építettek. Ezt követően 3évre kimentek Németo.-ba. Mikor visszajött, már nem lehetett az o.társam, így még egy kis szakadék került közénk. Azóta már csak ritkán futunk össze, mivel másik gimibe jár, a város túlsó felén. Náluk voltam először "pizsi party- n", és rengeteg kiskori élményem is hozzá kötődik. Mikor eszembe jut, haragszom az időre, ami elsodort minket egymástól.

A második, és talán jelenlegi legjobb bnőmet még 3.-ben ismertem meg. Mint új lány érkezett az osztályba, és a fiúk felének azonnal elcsavarta a fejét :D. Ő K; aki mellettem volt, mikor a szüleim elváltak, és bár voltak nehéz éveink (xD), amikor szinte nem is beszéltünk, az idő bebizonyította, h bármikor számíthatok rá, és a beszélgetésünket akár 1hónap után is ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk:D. Mindig van mondanivalónk egymásnak, és már soha nem is vitázunk. Sok mindent megéltünk együtt, pl.: az első bált, az első Igazi szerelmet (bár ilyen alkalmakkor nem nagyon találkoztunk xD). Ő sem az osztálytársam, és mindkettőnknek vannak más barátai is, akikkel a suliban lógunk együtt, de azt hiszem, ha most megkérdeznék: "Ki a legjobb barátnőd?" a válaszom az lenne: K :).

Kinek mit jelent a barátság? Kiből mikor, mennyi idő után lesz jó barát? Azt hiszem ez ember függő. Emellett pedig az is fontos, h mennyi idősek vagyunk, fiúk v. lányok, mi az érdeklődési körünk, és mire van szükségünk egy barátban.